2011. november 20., vasárnap

Mama

Tegnap volt Mama névnapja, sajnos már csak volt, mert lassan 2 éve meghalt..
A mai napig úgy fáj...
Valahogy én mindig úgy gondoltam, hogy a Mamákkal- Anyákkal nem történhet semmi, mert akkor ki vigyáz ránk, hisz Őnekik az a legfontosabb hogy nekünk jó legyen, de így nagyon nem jó!Mama mindig azt mondogatta halála előtt, hogy egyszer át kell esni ezen a dolgon (mármint a halálon) neki is, meg nekem is. Azt mondta, hogy még mindenki kibirta...Hát igen...
Azt szokták mondani, hogy ahol elvesz a Jóisten oda ad is, hát ránk ez sem igaz, abban az évben (2010), mikor mama meghalt 7 temetésen voltam (de egy sem távoli), már néha azt mondtam, nem kell hogy adjon, csak már ne vegyen el senkit sem tőlem :(
A bibliában Sirák könyvében az van, hogy a halottat meg kell siratni, meg kell gyászolni, és utána elengedni, mert a gyász megbetegít, és csak magunknak ártunk vele, neki már nem segítünk. Meg azt is mondják, hogy aki után sokat siratnak, annak nagyon rossz odaát
Bárhogy is van, nekem nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem és remélem már nem fáj semmije se és boldog...
http://youtu.be/Xr2dMOZRZWA

Közben azon kapom magam, hogy újra merek álmodni, nagyokat álmodni:) Az életről, születésről: Milyen lesz a kisbabám, milyen lesz az első találkozás (bárhogy is lesz), milyen lesz a Mi közös kis életünk...
Ez boldogsággal tölt el, mert már nem félek a szavakat kimondani, hogy anya leszek....

"Nem az az erős, aki sohasem bukik el.Az az erős, aki mindig fel tud állni" :)

2011. november 15., kedd

Válaszok

Nem is tudom milyen címet adhattam volna ennek a bejegyzésnek, talán "bogyókon élve", de ez sem az igazi, vagy hogy fény az alagút végén.....Nem is tudom.

Kiderült mi okozza a több hónapja tartó gyomorfájdalmat, maga a szomorúság és fájdalom, most nyugtatókat szedek és mintha napról napra jobb lenne, tehát idegi alapon történt, ez idézte elő ezt az állapotot :(

DE hogy ne csak a szomorúságról szóljon mindig ez a blog, azért nagyon jóóóó dolgok történnek velem :) Még leírni is hihetetlen.

Először is: a családba ujabb kisbaba született, ami meghozta a férjemben a döntést, hogy igenis megyünk tovább az örökbefogadás utján, mert Ő csak most értette/ érezte meg azt , hogy igenis lehet ugyanugy szeretni egy kisbabát, (bár nem én hordom ki, nem örököl géneket) hogy a sajátunk legyen....

Másodszor: egy becsületkörös lombikot végigcsinálunk még, de már nem lesz második...harmadik....sokadik, itt leállunk és a saját lombikunknak kimondjuk a végét.

Harmadszor: élni fogunk a donor lehetőségével..

Hát tömören ennyi, de csupacsupa jó dolog :) Olyan boldog vagyok ...

És ami a legfontosabb, köszönöm a sok támogatást, szeretet, amivel körülvesztek, a leveleket, hogy segítetek, szavakban el sem lehet mondani, milyen nagy dolog ez, pedig talán ez is az élet legnagyobb dolgai és már csak ezért sem adhatom fel, hisz most már biztosra tudom az út végén vár a MI kisbabánk :)

"Minden nap megszünik valami Amiért az ember szomorkodik, De mindig születik valami, Amiért érdemes élni és küzdeni"

2011. november 6., vasárnap

Mérleg

A mérleg egyik nyelve:
Először is a gyomrom kezd lassan javulni, szedem a gyógyszereket....valószínű a gyogyszerektől alakult ki és a sok stressztől, szorongástól...hát igen ujabb öröm, közben állandó gombás fertőzéssel küzködök, amit meg az antibiotikummal magyaráznak, míg ez nem változik orvosilag is kizárt a lombik, örökbefogadás áll, tehát nem hogy előre haladnék, mindig visszalépek kettőt....bár most ugy érzem fényévekre kerültem

Néha már nem tudom mikor szakad meg a szívem, olyan mély fájdalom van bennem :(
Miért ilyen velem a sors??? Miért???
Ha még mindez nem lenne elég, mostanába ujra belépet az életembe a szorongás, kisebbségi komplexus és a bűntudat...

BŰNTUDAT: igen Robival szemben, egyszerűen ugy érzem, hogy egy olyan dologtól fosztom meg, amit semmivel és soha nem lehet pótolni, ugy érzem nem érek ennyit hogy ezt az áldozatot Ő meghozza értem...Pont tegnap beszélgettem egy kispapával, már van egy 3 éves kislányuk, és decemberben születik a következő kislány. Nem lehet leírni azt az érzést, élményt ahogy a gyermekeiről beszélt... közben nekem mintha a szívemet tépték volna ki...

KISEBBSÉGI KOMPLEXUS: tudni kell hogy én nagyon nagyon szépnek látom a kismamákat, kivétel nélkül, olyan mások, olyan olyan leírhatatlan belső szépség árad belőlük, míg magamat ...hát inkább nem írom le....

SZORONGÁS: sokszor már éjszaka is felébredek arra, hogy csak folyik a könny az arcomon, nem szeretek kimozdulni itthonról mert zavar már sok minden, az emberek, a kérdések, a tanácsok....

Ugyhogy ha még nem unom annyira az orvosokat és "nem unom" :)), írány vissza a pszichológushoz, hogy helyre rázzon, mert ez így már nem mehet tovább és jelen állás szerint én már csak a mérleg egyik nyelvét látom, ami tele van, számomra most a másik üres....pedig biztos nem így van.....


Két dolog van, ami viszont soha nem változik, imádom a férjemet és nagyon várom a gyermekümket .....



http://youtu.be/X_aV61q25U8

2011. november 2., szerda

:(

Ujabb pofon: gyomor és vesegyulladás, kezdődő gyomorfekély :(
Holnap bővebben.....