Néha jobb lenne belehalni.....

Néha legjobb lenne belehalni...Tudom, tudom nem így kéne zárnom a 2011es évet, de máshogy nem megy :( Ugyanolyan szar év volt mint a 2010es vagy a 2009es és még sorolhatnám...

Nagyon fáradt vagyok, és úgy érzem már semmi erőm küzdeni, nem kéne a miértekre a választ keresnem, de sokszor pörgök ezen...Boldognak kéne lennem, hogy kaptam még a sorstól esélyeket, de olyan nehéz, olyan nehéz arra gondolni, hogy már milyen utat jártunk be és még milyen út előtt állunk.

Rengeteg kismama vesz küröl:) Örülök neki, de a szívem szakad meg és el is gondolkodtat. Van olyan is aki évek óta küzdött és van olyan kismami is, aki csak rágondolt..Már csak pár emberről tudok, aki babát szeretne, van olyan aki még nem látott neki , azért nincs és van olyan aki még küzd és sajnos a párban én még mindig ott vagyok.Egy időben nagyon sok lánnyal tartottam a kapcsolatot, akik mind-mind kisbabáért küzdöttek. Nagy küzdelem volt mindenkié, kinek hosszabb, kinek rövidebb volt, de mindnek sikerült.Ez egy kicsit rettegéssel tölt el és egyedül érzem magam.

Félek a jövőtől........., mert nem akarok lemondani a csodáról...

‎"Minden, amit valaha írtak, festettek vagy faragtak, bármilyen nagyszerű, remek, tökéletes is legyen - rideg és otromba, ha összehasonlítod egy élő gyermekkel. Óriási kincset tartasz a karodban, amely becsesebb és értékesebb bármi másnál a földön."

Kiskarácsony, nagykarácsony....

Túl vagyunk az ünnepen is...
Végre......
Sokkal, sokkal rosszabb volt, mint ahogy gondoltam, a csend, a fájdalom, a csalodottság, a reményvesztetség mind érezhető volt....pedig azt hittem már megtanultuk milyen gyermek nélkül élni, de ezt egyszerűen nem lehet. A 6. évünk volt, hogy epekedve vártuk a mi kisbabáinkat......
De azért tettem a fa alá két kiszoknit :) Remélem ha a Jézuska arra járt látja, hogy hogy várjuk Őket és a szívünkbe már öröké velünk vannak....

Na végre ideérek :)


Szóval a nagy hír (legalábbis nekünk), hogy engedélyezték a Kaáliba a petesejt donort :)


Azért nagy szó ez, mert nekem elvileg "nem járna", mivel van petesejtem és petefészkem...Igen "VIVA Magyarország és hülye törvényei" :( Tehát az első nap lépést megtettük, a többi már mondthatnám nem rajtünk múlik.


Furcsa és egyben érdekes, de mindenesetre nagyon örömteli hír ez. Az esély, ami nálunk jelen pillanatban 2-5% felment 50%. Igen igen jól írom, hogy miért ezt én is kérdeztem, mert az olyan embereknél, mint nálam, akinél már vagy 30 embrió!! (igen sajna nem elírás) nem tapadt meg, lehet még baj/ "hiba", de egyenlőre nem tart ott az orvostudomány, hogy tudja mi az, ilyen sikerrel alkalmazzák a donort:) Hát állok elébe :)

Közben jön a karácsony, ami rettegéssel tölt el, már nem beszélünk róla, szép csendben megvacsizunk és marad a csend, amit senki nem akar megtörni, és már nem tudunk hinni, hogy talán ez az utolsó karácsony kettesben :(
De ezt is túléljuk, csendben várakozással teli és csak remélhetjük, hogy kiálltuk a próbát és imátkozunk, hogy az álmunk teljesüljön.....


Karácsonyra várva
"Angyal, te tudod, mi a vágyunk, hogy epedő szívvel mire vágyunk; ne csodát hozz, az már a részünk, felfújt szavakkal már mit sem érünk. Hozz igazat, tisztát vagy bármit, amitől lelkünk újra világít. Mosolyt hints, lásd, csüggeteg arcunk, pedig mi csupán élni akartunk. Repülj közénk, suhogtasd szárnyad, emeld fel s áldd meg népünk, hazánkat! Angyal, te tudod, mi a vétkünk, rebegj el most egy imát miértünk! Karácsony jön, ünnepre várunk, ilyenkor fájóbb hűvös magányunk. Töltsd tele most kolduló kezünk, örömöt hozz, s mi boldogok leszünk!"


Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és nagyon boldog újévet :)

Hajdú Levente(2011. december

Végre előre..

Két lépést léptünk előre, de lehet, hogy több kilométert :)
Holnap bővebben :)

Holnap...

Holnap sok minden kiderül...többek között az is, hogy merre megy tovább az életünk, közelítünk e az álmainkhoz vagy visszalépünk megint kettőt hármat...
Kiváncsian várom :)

Változó és állandó ....

Rég írtam , na nem azért, mert nem történt semmi, pont azért mert mindennap van valami....mindig változik valami....

Először is nem lesz több saját lombik..
Igen, már régóta érlelődött bennem ez a döntés és bármennyire fáj, ezt a döntést a saját és a Mi érdekünkben meg kellett hozni, nem ámíthatom magam..., de decemberben megyünk vissza a Kaáliba, mert arról hogy anya legyek nem vagyok hajlandó lemondani, így próbálkozunk tovább, donorral :) Most még csak a lehetőségekről beszélünk, de már az is nagyon jóóóó érzés :))

Másodszor már csökkentem a gyógyszert (nyugtató) hisz össze kell szednem magam, nemcsak magam, hanem Robi és a kisbabám miatt is , és tervezek..
Rövidtávú/középtávú terv, hogy mind lelkileg mind fizikailag alkalmas legyek a babám fogadására...

Harmadszor: pszichológusnál voltam :) Jó volt, olyan jó beszélgetni vele, olyan jó kérdései vannak és tudom, hogy hamarosan tudni fogom, vagy sejteni a választ:)

Van ami változik, de van ami örök, az a határtalan szerelem, amit Robi iránt érzek és már nem is magam miatt, hanem miatta nem adhatom fel, mert ha Ő hisz bennem, nekem is hinnem kell magamban és a kisbabánkban:)



“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)