2012. május 29., kedd

Merengés

Én bevallom nektek, kezdem feladni.
Belefásultam, elfáradtam, 6 éve ez tölti ki az életem, nem is éltem még,úgy érzem az egész életem csak babáért folyó küzdelmekből állt/áll.
Ha valaki bejelenti, h. kismama, akkor összeszorul a torkom és ordítani tudnék, annyira fááááááááj a hiány........
Miért ad a sors annak gyereket aki lökdösi az utcán és ordít vele és láthatóan semmi türelme a gyermekéhez. Miért ad gond nélkül az etnikumnak hatot-hetet? Vagy miért ad annak aki megfojtja és kukába dobja vagy jobb esetben kiteszi valami forgalmas épület elé? És miért nem ad nekünk, akik alig várjuk, hogy szeretetben, békében felnevelhessük, törődhessünk vele, megtanítsuk mindenre amitől szerintünk különleges emberré válhat?! Miért nem ad? Hol a probléma? Hol?

Ha tudnám az okát... Képtelen vagyok elhinni, hogy annyira szeretjük egymást és olyan jól megvagyunk (több mint 11 éve) hogy ebből a szerelemből ne szülessen gyerek. Nem lehet az, hogy én ne szülhessek a páromnak gyereket!!! Folyton az játszódik le,hogy miért nem tudjuk a szerelmünket kézzelfogható módon másoknak is megmutatni, miért nem lehet egy kisbabánk ami a mi mindenünk lenne....
A legnagyobb ajándékra várunk, aki kitöltené ezt a nagy nagy űr a lelkünkben,hogy végre anya/apa lehessünk mi is.
Az egészben még az a rossz, hogy tudatosult bennem ez csak kettőnkek fáj, a többiek igen sajnálják, de mindenkienek megy tovább az élete, mi meg ittmaradunk magunknak várva hogy talán egyszer eljön az a pillanat amit olyon nehéz kivárni.

Bennem az iszonyatos tehetetlenség tombol, egyszerűen ez egy olyan dolog amit próbálunk de nem tudunk irányítani,mert a természet nagyon erős és ő dönt.

Nekünk csak a remény és az iszonyatosan nagyon nagy akarás maradt......

"A paraszt és a csacsi
 
 Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
 szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is
 tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
 ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és
rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!
 
 Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból
 kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden
 probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából
 van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj
 egyet feljebb."

7 megjegyzés:

  1. Szerintem az életben mindenkinek van valami feladata.Lehet nektek az hogy meg tudtok-e bírkózni ezzel a helyzettel avagy el tudjátok-e fogadni hogy nem lehet gyereketek.Az aki lökdösi az utcán és kiabál vele annak nem ez a fő feladata.Neki lehet az hogy türelmet tanuljon a gyerekétől.Én nem lökdösöm és nem bántom de szerintem nekem tuti ez a feladatom.Nagyon nincs türelmem de a kicsi mellett sok kell.Szorítok nektek hogy sikerüljön,de mellette ahogy írtad kezdjetek valami újba is.Könnyebb lesz a várakozás.

    VálaszTörlés
  2. Annyira megértelek, és átérzem minden mondatodat! De hidd el, könnyebb lesz ha már újra lehet majd reménykedni, mert minket cak az tart életben.......imádkozom, hogy egyszer végre sikerüljön Nektek és Nekünk is!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Drága Ancsi! Feladni úgysem lehet sohasem!!! Amîg dobog a szîvünk, addig kűzdűnk, elbukunk és újra felállunk, mert Isten arra teremtett minket, hogy életet adjunk! És ezt az elemi vágyat semmi nem irthatja ki a szîvünkből!!! Pihenj, élj, és pár év múlva megerôsödve küzdj tovább, mert olyan nincs, hogy Ti ne legyetek egyszer szülők! Fiatalok vagytok mindketten, hidd el, jót fog tenni egy kis szünet. Aztán meg olyannyira rogamléptekben fejlődik az orvostudomány ( és ez duplán igaz az ivf technikákra) hogy pár év múlva már meglesz egy csomó olyan kérdésre a válasz, amit eddig még nem tudnak az orvosok! Ölellek!!!

    VálaszTörlés
  4. Ancsi ezek a kérdések bennem is számtalanszor előjönnek és egyet értek vyckie-vel, nekünk lehet ez a feladatunk, vagy esetleg az, hogy örökbe fogadjunk és a bennünk lévő ezernyi szeretetet annak adhassuk, akit a genetikai szülei nem szerettek.Tényleg pihenj sokat, jót tesz a lelkednek.Nekem bevált , utána újra tudunk bízni....
    Kitartás!

    VálaszTörlés
  5. Drága csajszi! Ugyan nem egy szép hasonlat, de ha valaki, akkor TE, TI tényleg olyanok vagytok mint ez a drága, jó öreg csacsi! és ezt csakis jó értelemben gondolom! Küzdtök, mentek előre, fel, és hidd el ott a cél, és eléritek egyszer! Ledobod magadról a "földet", tudom, egyre nehezebb és nehezebb, de tudom, hogy nektek megy, menni fog!!! Lehet, hogy valóban később, de lehet, hogy akkor öribaba és pocaklakó is érkezik majd egyszerre... hidd el hamarosan szülők lesztek! így kell lennie!!! mert ha valaki, Ti megérdemlitek, úgy igazán!!! ölelés és puszillak: Kriszto

    VálaszTörlés
  6. "Minden idő eljön egyszer, csak kell tudni várni rá..."Föl a fejjel, ma is csak ezt mondhatom..

    VálaszTörlés
  7. Nem írok közhelyeket Neked, csak annyit, hogy én már rég feladtam volna tuti, és Ti igazán erősek vagytok!
    Puszi

    VálaszTörlés