2011. december 29., csütörtök

Néha jobb lenne belehalni.....

Néha legjobb lenne belehalni...Tudom, tudom nem így kéne zárnom a 2011es évet, de máshogy nem megy :( Ugyanolyan szar év volt mint a 2010es vagy a 2009es és még sorolhatnám...

Nagyon fáradt vagyok, és úgy érzem már semmi erőm küzdeni, nem kéne a miértekre a választ keresnem, de sokszor pörgök ezen...Boldognak kéne lennem, hogy kaptam még a sorstól esélyeket, de olyan nehéz, olyan nehéz arra gondolni, hogy már milyen utat jártunk be és még milyen út előtt állunk.

Rengeteg kismama vesz küröl:) Örülök neki, de a szívem szakad meg és el is gondolkodtat. Van olyan is aki évek óta küzdött és van olyan kismami is, aki csak rágondolt..Már csak pár emberről tudok, aki babát szeretne, van olyan aki még nem látott neki , azért nincs és van olyan aki még küzd és sajnos a párban én még mindig ott vagyok.Egy időben nagyon sok lánnyal tartottam a kapcsolatot, akik mind-mind kisbabáért küzdöttek. Nagy küzdelem volt mindenkié, kinek hosszabb, kinek rövidebb volt, de mindnek sikerült.Ez egy kicsit rettegéssel tölt el és egyedül érzem magam.

Félek a jövőtől........., mert nem akarok lemondani a csodáról...

‎"Minden, amit valaha írtak, festettek vagy faragtak, bármilyen nagyszerű, remek, tökéletes is legyen - rideg és otromba, ha összehasonlítod egy élő gyermekkel. Óriási kincset tartasz a karodban, amely becsesebb és értékesebb bármi másnál a földön."

2011. december 26., hétfő

Kiskarácsony, nagykarácsony....

Túl vagyunk az ünnepen is...
Végre......
Sokkal, sokkal rosszabb volt, mint ahogy gondoltam, a csend, a fájdalom, a csalodottság, a reményvesztetség mind érezhető volt....pedig azt hittem már megtanultuk milyen gyermek nélkül élni, de ezt egyszerűen nem lehet. A 6. évünk volt, hogy epekedve vártuk a mi kisbabáinkat......
De azért tettem a fa alá két kiszoknit :) Remélem ha a Jézuska arra járt látja, hogy hogy várjuk Őket és a szívünkbe már öröké velünk vannak....

2011. december 21., szerda

Na végre ideérek :)


Szóval a nagy hír (legalábbis nekünk), hogy engedélyezték a Kaáliba a petesejt donort :)


Azért nagy szó ez, mert nekem elvileg "nem járna", mivel van petesejtem és petefészkem...Igen "VIVA Magyarország és hülye törvényei" :( Tehát az első nap lépést megtettük, a többi már mondthatnám nem rajtünk múlik.


Furcsa és egyben érdekes, de mindenesetre nagyon örömteli hír ez. Az esély, ami nálunk jelen pillanatban 2-5% felment 50%. Igen igen jól írom, hogy miért ezt én is kérdeztem, mert az olyan embereknél, mint nálam, akinél már vagy 30 embrió!! (igen sajna nem elírás) nem tapadt meg, lehet még baj/ "hiba", de egyenlőre nem tart ott az orvostudomány, hogy tudja mi az, ilyen sikerrel alkalmazzák a donort:) Hát állok elébe :)

Közben jön a karácsony, ami rettegéssel tölt el, már nem beszélünk róla, szép csendben megvacsizunk és marad a csend, amit senki nem akar megtörni, és már nem tudunk hinni, hogy talán ez az utolsó karácsony kettesben :(
De ezt is túléljuk, csendben várakozással teli és csak remélhetjük, hogy kiálltuk a próbát és imátkozunk, hogy az álmunk teljesüljön.....


Karácsonyra várva
"Angyal, te tudod, mi a vágyunk, hogy epedő szívvel mire vágyunk; ne csodát hozz, az már a részünk, felfújt szavakkal már mit sem érünk. Hozz igazat, tisztát vagy bármit, amitől lelkünk újra világít. Mosolyt hints, lásd, csüggeteg arcunk, pedig mi csupán élni akartunk. Repülj közénk, suhogtasd szárnyad, emeld fel s áldd meg népünk, hazánkat! Angyal, te tudod, mi a vétkünk, rebegj el most egy imát miértünk! Karácsony jön, ünnepre várunk, ilyenkor fájóbb hűvös magányunk. Töltsd tele most kolduló kezünk, örömöt hozz, s mi boldogok leszünk!"


Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és nagyon boldog újévet :)

Hajdú Levente(2011. december

2011. december 19., hétfő

Végre előre..

Két lépést léptünk előre, de lehet, hogy több kilométert :)
Holnap bővebben :)

2011. december 14., szerda

Holnap...

Holnap sok minden kiderül...többek között az is, hogy merre megy tovább az életünk, közelítünk e az álmainkhoz vagy visszalépünk megint kettőt hármat...
Kiváncsian várom :)

2011. december 6., kedd

Változó és állandó ....

Rég írtam , na nem azért, mert nem történt semmi, pont azért mert mindennap van valami....mindig változik valami....

Először is nem lesz több saját lombik..
Igen, már régóta érlelődött bennem ez a döntés és bármennyire fáj, ezt a döntést a saját és a Mi érdekünkben meg kellett hozni, nem ámíthatom magam..., de decemberben megyünk vissza a Kaáliba, mert arról hogy anya legyek nem vagyok hajlandó lemondani, így próbálkozunk tovább, donorral :) Most még csak a lehetőségekről beszélünk, de már az is nagyon jóóóó érzés :))

Másodszor már csökkentem a gyógyszert (nyugtató) hisz össze kell szednem magam, nemcsak magam, hanem Robi és a kisbabám miatt is , és tervezek..
Rövidtávú/középtávú terv, hogy mind lelkileg mind fizikailag alkalmas legyek a babám fogadására...

Harmadszor: pszichológusnál voltam :) Jó volt, olyan jó beszélgetni vele, olyan jó kérdései vannak és tudom, hogy hamarosan tudni fogom, vagy sejteni a választ:)

Van ami változik, de van ami örök, az a határtalan szerelem, amit Robi iránt érzek és már nem is magam miatt, hanem miatta nem adhatom fel, mert ha Ő hisz bennem, nekem is hinnem kell magamban és a kisbabánkban:)



“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)

2011. november 20., vasárnap

Mama

Tegnap volt Mama névnapja, sajnos már csak volt, mert lassan 2 éve meghalt..
A mai napig úgy fáj...
Valahogy én mindig úgy gondoltam, hogy a Mamákkal- Anyákkal nem történhet semmi, mert akkor ki vigyáz ránk, hisz Őnekik az a legfontosabb hogy nekünk jó legyen, de így nagyon nem jó!Mama mindig azt mondogatta halála előtt, hogy egyszer át kell esni ezen a dolgon (mármint a halálon) neki is, meg nekem is. Azt mondta, hogy még mindenki kibirta...Hát igen...
Azt szokták mondani, hogy ahol elvesz a Jóisten oda ad is, hát ránk ez sem igaz, abban az évben (2010), mikor mama meghalt 7 temetésen voltam (de egy sem távoli), már néha azt mondtam, nem kell hogy adjon, csak már ne vegyen el senkit sem tőlem :(
A bibliában Sirák könyvében az van, hogy a halottat meg kell siratni, meg kell gyászolni, és utána elengedni, mert a gyász megbetegít, és csak magunknak ártunk vele, neki már nem segítünk. Meg azt is mondják, hogy aki után sokat siratnak, annak nagyon rossz odaát
Bárhogy is van, nekem nagyon hiányzik és nagyon nagyon szeretem és remélem már nem fáj semmije se és boldog...
http://youtu.be/Xr2dMOZRZWA

Közben azon kapom magam, hogy újra merek álmodni, nagyokat álmodni:) Az életről, születésről: Milyen lesz a kisbabám, milyen lesz az első találkozás (bárhogy is lesz), milyen lesz a Mi közös kis életünk...
Ez boldogsággal tölt el, mert már nem félek a szavakat kimondani, hogy anya leszek....

"Nem az az erős, aki sohasem bukik el.Az az erős, aki mindig fel tud állni" :)

2011. november 15., kedd

Válaszok

Nem is tudom milyen címet adhattam volna ennek a bejegyzésnek, talán "bogyókon élve", de ez sem az igazi, vagy hogy fény az alagút végén.....Nem is tudom.

Kiderült mi okozza a több hónapja tartó gyomorfájdalmat, maga a szomorúság és fájdalom, most nyugtatókat szedek és mintha napról napra jobb lenne, tehát idegi alapon történt, ez idézte elő ezt az állapotot :(

DE hogy ne csak a szomorúságról szóljon mindig ez a blog, azért nagyon jóóóó dolgok történnek velem :) Még leírni is hihetetlen.

Először is: a családba ujabb kisbaba született, ami meghozta a férjemben a döntést, hogy igenis megyünk tovább az örökbefogadás utján, mert Ő csak most értette/ érezte meg azt , hogy igenis lehet ugyanugy szeretni egy kisbabát, (bár nem én hordom ki, nem örököl géneket) hogy a sajátunk legyen....

Másodszor: egy becsületkörös lombikot végigcsinálunk még, de már nem lesz második...harmadik....sokadik, itt leállunk és a saját lombikunknak kimondjuk a végét.

Harmadszor: élni fogunk a donor lehetőségével..

Hát tömören ennyi, de csupacsupa jó dolog :) Olyan boldog vagyok ...

És ami a legfontosabb, köszönöm a sok támogatást, szeretet, amivel körülvesztek, a leveleket, hogy segítetek, szavakban el sem lehet mondani, milyen nagy dolog ez, pedig talán ez is az élet legnagyobb dolgai és már csak ezért sem adhatom fel, hisz most már biztosra tudom az út végén vár a MI kisbabánk :)

"Minden nap megszünik valami Amiért az ember szomorkodik, De mindig születik valami, Amiért érdemes élni és küzdeni"

2011. november 6., vasárnap

Mérleg

A mérleg egyik nyelve:
Először is a gyomrom kezd lassan javulni, szedem a gyógyszereket....valószínű a gyogyszerektől alakult ki és a sok stressztől, szorongástól...hát igen ujabb öröm, közben állandó gombás fertőzéssel küzködök, amit meg az antibiotikummal magyaráznak, míg ez nem változik orvosilag is kizárt a lombik, örökbefogadás áll, tehát nem hogy előre haladnék, mindig visszalépek kettőt....bár most ugy érzem fényévekre kerültem

Néha már nem tudom mikor szakad meg a szívem, olyan mély fájdalom van bennem :(
Miért ilyen velem a sors??? Miért???
Ha még mindez nem lenne elég, mostanába ujra belépet az életembe a szorongás, kisebbségi komplexus és a bűntudat...

BŰNTUDAT: igen Robival szemben, egyszerűen ugy érzem, hogy egy olyan dologtól fosztom meg, amit semmivel és soha nem lehet pótolni, ugy érzem nem érek ennyit hogy ezt az áldozatot Ő meghozza értem...Pont tegnap beszélgettem egy kispapával, már van egy 3 éves kislányuk, és decemberben születik a következő kislány. Nem lehet leírni azt az érzést, élményt ahogy a gyermekeiről beszélt... közben nekem mintha a szívemet tépték volna ki...

KISEBBSÉGI KOMPLEXUS: tudni kell hogy én nagyon nagyon szépnek látom a kismamákat, kivétel nélkül, olyan mások, olyan olyan leírhatatlan belső szépség árad belőlük, míg magamat ...hát inkább nem írom le....

SZORONGÁS: sokszor már éjszaka is felébredek arra, hogy csak folyik a könny az arcomon, nem szeretek kimozdulni itthonról mert zavar már sok minden, az emberek, a kérdések, a tanácsok....

Ugyhogy ha még nem unom annyira az orvosokat és "nem unom" :)), írány vissza a pszichológushoz, hogy helyre rázzon, mert ez így már nem mehet tovább és jelen állás szerint én már csak a mérleg egyik nyelvét látom, ami tele van, számomra most a másik üres....pedig biztos nem így van.....


Két dolog van, ami viszont soha nem változik, imádom a férjemet és nagyon várom a gyermekümket .....



http://youtu.be/X_aV61q25U8

2011. november 2., szerda

:(

Ujabb pofon: gyomor és vesegyulladás, kezdődő gyomorfekély :(
Holnap bővebben.....

2011. október 23., vasárnap

és mégis forog a föld....

Sajnos mostanában nem találom Önmagam....Valahogy üres lettem és csak sodródom az élettel és a fájdalmaimmal :(

Nagyon szeretem a közösségi oldalakat, de mostanába sokat gondolkodok, hogy én még mindig ott tartok ahol 5,5 évvel ezelőtt, mintha megállt volna az idő :( és máshol csak látom az új albumokat/képeket, hogy "mi", "hárman" ,"gyerekek", pocakosan....stb és el kell ismernem naagyon nagyon fáj...Nem az hogy másnak miért van, hanem az hogy én még mindig csak ott tartok ahol elkezdtem a küzdelmet.

Nem várom a karácsonyt, iszonyodok tőle, mert már nem tudom elhinni, hogy talán ez az utolsó karácsony kettesben, vagy kevesebb van előre mint hátra....Már ötletem sincs mit kéne még megtenem és már eljutottam oda, hogy nincs is már kedvem tenni semmit, mert nagyon nagyon fáradt vagyok...Soha nem gondoltam, hogy rámehetek/mehetünk erre, de most ugy érzem, hogy olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok még a házasságomra se kellőképpen figyelni, pedig érzem, ha nem változattok, bajok lehetnek:(

Hát ez van, remélem legközelebb már valami csoda folytán valami apró örömhírről is be tudnák számolni......hát kétlem, dehát mint tudjuk a remény hal meg utoljára :)


"- Mit csinálsz?
- Álmodom.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- De mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba..."

2011. október 12., szerda

Vágyakozunk, várakozunk vagy csak egyszerűen belehalunk...

Olyan furcsán érzékeny, máskor üres lelki állapot uralkodik rajtam... tulajdonképpen már elég régen, egész attól , hogy az utolsó lombik sem sikerült:(
Előszöris leszögezném, hogy továbbra is örülök mindenki sikerének és boldogságának, és változatlanul nem irigylem senkitől azt ami megadatott neki, sőt...., de változattlanul utálom az olyan embereket, aki ezt a hatalmas csodát nem becsülik meg, mert ez valóban csoda és én még mindig a MI saját csodánkat várom:)

Sokszor tűnődöm, hogy én mit követhettem el hogy ezt érdemlem és meddig ver még a sors.....Vagy lehet hogy hálát kéne adnom , azért ami van és nem kellene folyton követelőzni...De olyan nagy kérés ez, nem szenvedtünk, harcoltunk már eleget, még mindig arcon csap a sors....

Ujabb fordulat következett a mi kis törénetünkben...egyenlőre áll az örökbefogadás, mert Robi azt mondta, nem akar a tanfolyamon részt venni márciusba, idő kell neki, én álltam és bólogattam, de közben a szivemből egy darab megint letört, persze persze ez lehet hogy csak idő kérdése és változni fog, de erre sincs garancia, semmire sincs :((

Vannak időszakok, mikor akár 4-5 nap is eltelik úgy, hogy nem sírok, és minden olyan normálishoz kezd közelíteni, tervezgetek, álmodozok... Aztán egyszercsak minden előjel nélkül rám tör a mélypont ismét, és 2-3 nap sírás, nyomott hangulat jön megint :(
Tudom a lelkem romokban, csak nem akarok tudomást venni róla, vagy várom hogy valami csoda folytán felébredjek, közben célokat kell keresnem, hogy lekössem magam....csakhát nincs más célom, csak hogy végre boldog legyek és a mi kiscsodánk megérkezzen :)

„Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.”

2011. október 3., hétfő

Tegnap :)

Tegnap megvolt a konzi, jaj olyan jó volt :)
Érdekes, hogy ugye az ember nem azért jár ide, mert szeret, hanem mert muszáj, de én nagyon szeretek ide járni és nagyon szeretem a Doktornőt :) Tényleg.
Olyan jó volt beszélgetni, összesen 50 percen voltam bent és olyan jó érzéssel töltött el, hogy emberszámba vesz, nemcsak az érdekli mi van a testemmel, hanem az is hogy mi van a lelkemmel :) Megbeszéltük, hogy januárban folyt köv, addig pihi....Nincs ujabb vizsgálat, mert nálam már szinte mindent végigjártunk, nincs értelme tovább kínozni....és olyan gesztust tett felém a Doktornő és a Kaáli, amit nem is lehet szavakba leírni :)De már valahol a végét is kimondtuk, még max 1-2 esély és nincs tovább, a saját egészségem érdekében .....Megállapította, hogy görcsösség már nincs bennem, ami volt elmúlt, csak még nem akarom az álmaimat feladni :)
Utánna találkoztam Vikivel (Ő is a Kaáliba dolgozik), mesélt nekem olyanokról, akiknél szintén klappolt minden és mégis csak a 10-13 lombik sikerült.
Hihetetlen számomra ez a sok szeretet, ami felém árad.....Szóval lelkes vagyok :)

Sajnos, hogy minden ne legyen ennyire szép, közben egy kisebb/nagyobb házassági válságot is megélünk most, Robi mostanába sokat mondogatja, hogy neki nem kell semmilyen gyermek, kiábrándult mindenből.....(pl: azt is mondta, hogy ne fizessem be a fagyasztást, mert felesleges....)
Nehéz erre mit mondani, de nagyon bízom benne (a Doktornővel is beszéltünk erről), hogy ez még az előző csalódás következménye és így védekezik a tudatalattija z esetleges újabb kudarctól....
Közben azt kérdezem tőle, hogy és velem ki foglalkozik? Nekem nemcsak a lelkem, hanem a testem is romokba.....

Ugyhogy ennyi történt velem/velünk, hát csak bizakodni tudok és folytatni azt az utat amit 2007 októberében kezdtük (ekkor léptük át először a Kaáli kapuját) és reménykedek, hogy az a bizonyos álom nem marad el.

‎"Életed útját magad választod,válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút."

2011. október 2., vasárnap

Egy meddő nő .....

,,Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja. Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben. Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol. Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb. Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni..."
Holnap bővebben ...

2011. szeptember 28., szerda

Irigység vagy vágyakozás

Sokszor megkapja az ember, ha esetleg negatív véleménnyel van egy terhességről, hogy na pont ő beszél, biztos írigy, megkeseredett, savanyú a szőlő.....
Pedig ez sajnos nem ilyen egyszerű:(
Én soha nem voltam más babájára, terhességére irigy, mert saját babát szeretnék, és kizárólag csak Robitól.
Az érzés az ami irigységet szül, én erre vagyok irigy vagy inkább ugy írnám erre vágyok.
Nem tudom milyen lehet az, amikor valaki egy jó szeretkezés után, semmi izgalommal várja hogy megjöjjön és hopp, csak nem jön, izgatottan vesz egy tesztet és kétcsíkos...Milyen lehet közölni a pároddal, milyen lehet az első UH, és még sorolhatnám.
Nekünk meddőknek, marad a kudarc és az A, B, C terv..., mert mindig fel kell állni, mert az élet megy tovább.
Ha mindez nem lenne elég, itt vagyok én, aki már nem azon gondolkodik, hogy milyen lesz, ha végre sikerül, hanem hogy hogy élem le az életem ezek az érzések nélkül, mikor lesz az amikor már nem lehet tovább menni, mert fizikai, lelki és nem utolsó sorban anyagi gátjai vannak és nem tudsz választani, mert az élet nem engedi....

Közben azért csak előjönnek azok a kérdések, hogy én ennyire rossz vagyok, miért büntet így az élet, miért külömb más, akinek azonnal ad gyermeket. Sokszor mondják egy kisbaba érzi, hogy hova kell születni, hát ezt kétlem (elég ehhez csak a híradót nézni....), de (és ezt nem bántó szándékkal írom) aki nem járt hasonló cipőben, soha de soha nem tudja meg milyen érzés, milyen hullámvasút ez az egész, :(

Ugyhogy mindenki döntse el maga, hogy irigy vagyok, vagy csak az álmomat kergetem...

2011. szeptember 26., hétfő

Pro és Kontra

Sokat morfondírozok mostanába..
Az biztos a lelkemnek egy darabját bezártam, olyan furcsa dolog ez, de muszáj bezárnom azt a sok fájdalmat, amin keresztül mentem ezalatt az 5,5 év alatt, hogy ujra csak a mi álmaink felé menjek és ujra bele tudjak vágni....
Még messze van, de készülök rá :)

Sokat , sőt állandóan töprengek és nem csak a babámon, aki nem akar megérkezni, hanem Robin is. Mi van ha tényleg nem sikerül soha se (mert ezzel is szembe kell nézni), vajon elvehetem én ezt tőle, nem fogja megbánni soha, hogy nekem áldozta fel az életét és feladta az álmát, hogy vérszerinti gyermeke legyen. Most az mondja hogy nem, nem bánja egy percre sem, eszébe nem jutna elhagyni, de mi van ha ez megváltozik, ha majd nem lesz elég az a határtalan szerelem, amit iránta érzek, mert Ő többre vágyik...egy saját babára. Szinte már nyomasztó ez a gondolat, de nem tudom kiűzni a mindennapokból...de utána egy uj érzés fog el, hogy érezni kell annak a kisbabának, aki hozzánk születik, hogy mennyire szeretjük már most és mennyire várjuk :) Hát igy telnek napjaim, üresen, de álmokkal tele :)
De a gyógyulásom és az álmaim felé folytatom az utat: október 3 konzi és bármilyen furcsa várom:), így hát javulgatok.....

2011. szeptember 22., csütörtök

Csend és nyugalom

Csend és nyugalom van......
Anyósom javul :), megkezdték a gyógykezelést....
Robi lelke, hát szerintem romokba, de nem nagyon beszél róla, gondolom majd az idő segít, még olyan friss minden.
Én vagyok, olyan üresen, mintha csak élném a napokat, nem megélném. Ez nem jóóóó, de egyenlőre ennyit tudok kihozni magamból.......

2011. szeptember 19., hétfő

A mai nap várakozással telt, hogy hogy alakul anyósom, hál Istennek fizikailag jól van, de még mindig van benne a gyógyszerekből...Gondolom ettől olyan szúrós/fürkésző még a tekintete, olyan mintha az ember szívébe lelkébe akarna látni, de én mikor bent voltam csak mosolyogtam, mosolyogtam, hogy minden rendben lesz....Nem lehet máshogy....Most még nagyon izgulok/rettegek, dehát minden olyan friss, bizonytalalan....
Továbbra sem tehetek mást, csak hiszek, bízok és remélek
Kérlek Istenem, adj erőt neki a gyógyuláshoz, éreznie kell hogy mennyire szeretem, és nem akarom elveszíteni......
Olyan nehéz minden, pedig jöhetne a szikra hogy mit is kell tennem???
De míg várom a szikrát, imátkozok:

Mindenható Urunk, lelkek és testek Orvosa,
aki megalázol és fölmagasztalsz, próbára teszel és
újra meggyógyítasz, látogasd meg beteg
testvérünket a te kegyelmeddel.
Nyújtsd ki karodat, amely gyógyítással
és gondoskodással teljes, és gyógyítsd meg őt,
fölkeltvén őt ágyából és erőtlenségéből.
Szégyenítsd meg betegségének szellemét,
űzz el tőle minden sebet, minden fájdalmat,
minden megpróbáltatást, minden lázat; és ha vétek
vagy törvényszegés volna őbenne, nézd el, engedd el,
bocsásd meg azt a Te emberszeretetedért.
Igen, Urunk, szánd meg a Te teremtményedet
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, kivel áldott vagy
a Te szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt,
most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen

Kérlek akik olvassátok, küldjetek energiát, mert fel kell épülnie, FEL FOG ÉPÜLNI!!!!

2011. szeptember 18., vasárnap

Töprengés

Még mindig itt ülök, és töprengek....Nem értem és keresem a miértre a válaszokat...
Csipdesem magam, és kérdezem ezek velünk történek????vagy álom és egyszer csak felébredek???

Nem akarok felnőni pedig felkel.......Keresem a megoldást, de semmi okos nem jut eszembe. Mit kellett volna tennem, vajon hibáztam e, hogy ez ne történjen meg. Nem tudom, de most nem hagyhatom el magam, most nem, majd ha túl leszünk ezen is. Hisz túl leszünk, hinnem kell hogy a sok rossz után már csak jó dolgok történhetnek...

Csak sajnos már 2 éve hiszem.......
Tavaly nagymamám, barátnőm anyukája és még .........5 temetésen voltunk,Már nincsenek velem.......és most ez is. Miért nem tudtam segíteni, hogy ez ne történjen meg.
A fájdalom ami most bennem van, nem akar kitörni, de most nem is szabad, hisz ez most nem rólam szól.....

De közben csak imátkozom és köszönöm a JÓistennek, hogy segít.
De én hogy segíthetnék Robinak, ki kell találnom.
Kezdődött a balesettel (frontális karambol még a beültetés alatt), majd a sikertelenséggel, most meg az édesanyja.....
Igen sajnos ez az amit, nem lehet máshogy csak túlélni....

Az Úr imádsága (Miatyánk)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved;jöjjön el a te országod;legyen meg a te akaratod,amint a mennyben, úgy a földön is.Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;és bocsásd meg vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunkaz ellenünk vétkezőknek;és ne vígy minket kísértésbe,de szabadíts meg a gonosztól!(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőségmindörökké.) Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

.....

Mai napnak nem tudtam adni címet, hisz már nem is tudom megfogalmazni mi/mik történek velem/velünk :(
Röviden: a lombik nem sikerült, az orvos közölte velem, egy genetikai hulladék vagyok, fogadjam el hogy soha nem lesz gyermekem :( Elfogadni???? Jó lenne ha valaki azt megtanítaná velem, de ezzel max együtt lehet élni, de elfogadni soha :( Az álláspontom nem változott, nem fogom feladni!!!SOHA!! Csak már nem megyek sokáig szembe a széllel, még max egy vagy kettő próbálkozás.....és együtt élek, elviselem az elviselhetetlent :(

Sajnos ma tragikus nap volt, anyósom öngyilkosságot kisérelt meg, de KÖSZÖNÖM A JÓISTENNEK, hogy nem történt tragédia ..... Nem is leget ehhez mit írni, hisz még mindig próbálok túlélni, bár ugy érzem az erőm fogytán......
Sokan jár az agyamba talán ha a kisbabám már jönni akarna ez nem történt volna meg, vagy a sors/ a Jóisten így rendezte????
Nem tudom, talán nem is vagyok rá kiváncsi...
Most a legfontosabb anyósom, akit ugy szeretek mint az édesanyámat, meggyógyuljon, hogy ujra tudja hinni azt hogy igenis élni kell.....Túlélni. Meglátni az élet szépségét, még akkor is ha furcsa és szörnyű csavarokat állát elénk.....

Már csak egyet kérhetek a Jóistentől, elfogadom, hogy nem ad, de ne vegyen el tőlem senkit............mert így talán én is élhetek, túlélhetek.....

2011. szeptember 11., vasárnap

Történetünk

Szokványosan kezdődik, megismerkedtünk a párommal és mindent elsöpró szerelem lett a vége, amit ugy gondolok, ugy érzem még a mai napig is töretlen.
Majd eljegyzés, esküvő, költözés első közös otthonba... mint a mesékben és ekkor megfogalmazódott bennünk: JÖHET A BABA :)
Első hónap nem sikreült, sebaj majd a következő, vagy azt követő......kicsit kétségek között, de rendületlenül majd jön, hisz jönnie kell, de sehol.Egy gondolat, ami soha nem megy ki a fejemből, mi van ha nem is lehet és ez már szinte rögeszme....Fél év után orvos, mert érzem baj van. Apa pipa, eredménye tökéletes :)Majd jövök én. Szokásos closti, uh és most mindent bele, sikerülni fog, de nem történik semmi...Így megy ez 3 hónapig és jön az átjárhatósági..Kérem a Jóistent legyen minden rendbe, de közben határozottan érzem baj van :( és igazam is lett: 2 oldali elzáródott petevezeték, csak a lombik segíthet...Átmeneti kétégbeesés, de közben mintha látszódna az út vége, végre tudják mi a baj, ez egy pici öröm.

Majd elkezdődik a végeláthatatlan torturánk, aminek még mindig nincs vége...
1. állomás: Kaáli Intézet: 6 teljes lombik és 3 fagyasztott beültetés....eredméytelen

Közben sok sok kivizsgálás: histeroskópia (megjegyzem altatás, érzéstelenítés nélkül, azt hittem beledöglök), Ir, pajzsmirigy, leiden, genetika, immunológia, rengeteg hormon, bakteriális vizsgálat, laporoskópia, clamidia és még sorolhatnám, persze mind negatív :((((

2. állomás: Dévai Intézet: 1 teljes lombik....eredménytelen

Ha összesítve le kéne írnom a lombikokat a következők lennének: hit, reménykedés, kétségbeesés és ujra és ujra a teljes megsemmisülés....

Hát ennyi a mi kis törénetünk, aminek ugy érzem még koránsincs itt vége....a folytatást meg majd meglátjuk, addig meg próbálunk élni, túlélni...

2011. szeptember 10., szombat

Az álmok.......

Hogy miért kezdtem el, talán azért mert már nem bírom "egyedül" feldolgozni, ki kell azt a sok fájdalmat, hamis reményt írnom magamból, amin keresztül mentem...
5,5 év, igen ennyi ideje próbálok meg álmodni, de valahogy mindig felébredek... a küzdelem folytatódik.
Ennyi ideje szeretnénk kisbabát, ennyi ideje járunk orvostól orvosig, ennyi ideje hiszük azt hogy igen nekünk is sikerülhet, de egyre reménytelenebbül.
7 teljes lombikon és 3 fagyasztott beültetésen vagyunk túl és semmi, még kósza remény sem hogy valaha is lesz egy kisbaba, aki minket fog választani...
Kiábrándító, dehát ez van. Az élet (sajnos ) nem áll meg, és mi folytatjuk a harcot, nem adhatjuk fel!!!
Tehát ez a blog a harcról és kitartásról fog szólni, és remélem egyszer a siker szó is szerepel majd benne......