Töprengés

Még mindig itt ülök, és töprengek....Nem értem és keresem a miértre a válaszokat...
Csipdesem magam, és kérdezem ezek velünk történek????vagy álom és egyszer csak felébredek???

Nem akarok felnőni pedig felkel.......Keresem a megoldást, de semmi okos nem jut eszembe. Mit kellett volna tennem, vajon hibáztam e, hogy ez ne történjen meg. Nem tudom, de most nem hagyhatom el magam, most nem, majd ha túl leszünk ezen is. Hisz túl leszünk, hinnem kell hogy a sok rossz után már csak jó dolgok történhetnek...

Csak sajnos már 2 éve hiszem.......
Tavaly nagymamám, barátnőm anyukája és még .........5 temetésen voltunk,Már nincsenek velem.......és most ez is. Miért nem tudtam segíteni, hogy ez ne történjen meg.
A fájdalom ami most bennem van, nem akar kitörni, de most nem is szabad, hisz ez most nem rólam szól.....

De közben csak imátkozom és köszönöm a JÓistennek, hogy segít.
De én hogy segíthetnék Robinak, ki kell találnom.
Kezdődött a balesettel (frontális karambol még a beültetés alatt), majd a sikertelenséggel, most meg az édesanyja.....
Igen sajnos ez az amit, nem lehet máshogy csak túlélni....

Az Úr imádsága (Miatyánk)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved;jöjjön el a te országod;legyen meg a te akaratod,amint a mennyben, úgy a földön is.Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;és bocsásd meg vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunkaz ellenünk vétkezőknek;és ne vígy minket kísértésbe,de szabadíts meg a gonosztól!(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőségmindörökké.) Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.