és mégis forog a föld....

Sajnos mostanában nem találom Önmagam....Valahogy üres lettem és csak sodródom az élettel és a fájdalmaimmal :(

Nagyon szeretem a közösségi oldalakat, de mostanába sokat gondolkodok, hogy én még mindig ott tartok ahol 5,5 évvel ezelőtt, mintha megállt volna az idő :( és máshol csak látom az új albumokat/képeket, hogy "mi", "hárman" ,"gyerekek", pocakosan....stb és el kell ismernem naagyon nagyon fáj...Nem az hogy másnak miért van, hanem az hogy én még mindig csak ott tartok ahol elkezdtem a küzdelmet.

Nem várom a karácsonyt, iszonyodok tőle, mert már nem tudom elhinni, hogy talán ez az utolsó karácsony kettesben, vagy kevesebb van előre mint hátra....Már ötletem sincs mit kéne még megtenem és már eljutottam oda, hogy nincs is már kedvem tenni semmit, mert nagyon nagyon fáradt vagyok...Soha nem gondoltam, hogy rámehetek/mehetünk erre, de most ugy érzem, hogy olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok még a házasságomra se kellőképpen figyelni, pedig érzem, ha nem változattok, bajok lehetnek:(

Hát ez van, remélem legközelebb már valami csoda folytán valami apró örömhírről is be tudnák számolni......hát kétlem, dehát mint tudjuk a remény hal meg utoljára :)


"- Mit csinálsz?
- Álmodom.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- De mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba..."