Rég írtam , na nem azért, mert nem történt semmi, pont azért mert mindennap van valami....mindig változik valami....
Először is nem lesz több saját lombik..
Igen, már régóta érlelődött bennem ez a döntés és bármennyire fáj, ezt a döntést a saját és a Mi érdekünkben meg kellett hozni, nem ámíthatom magam..., de decemberben megyünk vissza a Kaáliba, mert arról hogy anya legyek nem vagyok hajlandó lemondani, így próbálkozunk tovább, donorral :) Most még csak a lehetőségekről beszélünk, de már az is nagyon jóóóó érzés :))
Másodszor már csökkentem a gyógyszert (nyugtató) hisz össze kell szednem magam, nemcsak magam, hanem Robi és a kisbabám miatt is , és tervezek..
Rövidtávú/középtávú terv, hogy mind lelkileg mind fizikailag alkalmas legyek a babám fogadására...
Harmadszor: pszichológusnál voltam :) Jó volt, olyan jó beszélgetni vele, olyan jó kérdései vannak és tudom, hogy hamarosan tudni fogom, vagy sejteni a választ:)
Van ami változik, de van ami örök, az a határtalan szerelem, amit Robi iránt érzek és már nem is magam miatt, hanem miatta nem adhatom fel, mert ha Ő hisz bennem, nekem is hinnem kell magamban és a kisbabánkban:)
“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése