2012. június 22., péntek

Hol a határ?

Szóval összekapom magam és írok pár sort a jövőről....
Én úgy gondolom, alapvetően az élet összes területén, hogy nem lehet olyan cél, amire a párkapcsolatunkat, vagy az életünket engedni szabad, hogy rámenjen.
Addig szabad bármiért is harcolni, amíg azt érezzük, hogy a harc által nem vesztünk sokat, lehetőleg semmit.

Igen, vannak párok, akiknek 5 sőt akár 15 lombik után sem sikerül... valamiért...
de úgy gondolom, mindenkinek meg kell találni azt az utat, amivel kiegyensúlyzott tud maradni, amivel nem törik össze, amivel ÖNMAGA tud lenni.

Ez a lényeg. Hogy az összes harcunk során, amit megvívunk, legyen az egy baba, egy hőn áhított állás, egy ház, egy nyaralás, egy jó beszélgetés... vagy bármi.... magunk tudjunk maradni.
Mert az életben MI vagyunk a lényeg, az összes többi mellékes. Ha mi önmagunk tudunk maradni, és nem vállalunk fel olyat, amiről azt érezzük, hogy teljesen mellszélességgel nem tudjuk vállalni, akkor nem vesztettünk semmit... akár 5 lombik után sem.

Emellett nem szabad a nyitottságot elveszíteni, a más lehetőségek irányába. Nem szabad mindig csak és 1 irányba nézni, mert akkor nem vesszük észre azt, hogy lehet, hogy van más út is arra, hogy elérjük a BOLDOGSÁGOT. Hiszen az egészben ez a lényeg.
Nem azt mondtam, hogy a hőn áhított célért nem szabad mindent megtenni... de nem szabad mindent annak alárendelni, mert akkor vesztjük el önmagunkat.
Már nem érzem azt, hogy vége mindennek, ha nem lehet gyerekem (s ez nem jelenti azt, hogy nem vágyok rá, mindennél jobban)
Azzal is egyetértek, hogy ez csak úgy megy, ha két ember vállvetve küzd együtt, ha egy kicsit is hiba van a kapcsolatban, akkor ez nem megy,
Szerencsére a Jóisten engem is egy fantasztikus férjjel áldott meg. Ez nagyon sokat segít.
És a hitem is segít nagyon sokat.

Tudom, kicsit filozofikus, de alapvetően így érzek sok mindennel kapcsolatban.

Nem hiszek viszont feltétlen abban, hogy mindenkinek megvan az életben a feladata illetve valamit tanítani akar az élet, mert ugy gondolom egy meddőnél sokkal összetettebb dologról van szó......(mert az élet nem egy hanem számos területén szembe kell néznie a reménytelenséggel, a kiszolgáltatottsággal, a megaláztatottsággal és még sorolhatnám, ha nem is közvetlenül, hanem közvetve)

Még egy gondolat és ezzel szinte mindent elmondok:  azzal szerencsére soha nem kell szembenéznem, hogy nem lesz közös babánk, mert lesz, csak még nem tudjuk, hogy készülődik a szívem alatt hordom majd vagy a szívembe:)




8 megjegyzés:

  1. Drága Ancsi,

    Rátaláltam a blogodra. Sok mindenben hasonló a sorsunk, és a gondolkodásunk. Nekem is volt ps.donoros lombikom, több is, amik nem sikerültek. De most úgy érzem, hogy itt a nyár, irány nyaralni, napozni aztán majd lesz valahogy. Elindultam más irányba gyerek ügyben. Nem tudom már és nem is akarom tovább kínoz ni magam, mit csináltam jól, mit rosszul, miért feküdtem, miért nem feküdtem stb. Most három millió forintnál járok amit rá költöttem a gyerek gyártásra. Ebben vannak gyógyszerek, vitaminok, talp masszázs, akupunktúra Gyuri bácsi tea, női torna és meg a jó ég tudja mi minden. und ennek van határa.
    Minden jót kívánok Neked, és azért írj ám gyakran.
    puszi
    Mariann

    VálaszTörlés
  2. Szia,
    nem ismerjük egymást, én is a neten találtam a blogodat. Az utolsó mondatod nagyon igaznak tartom. Anyává nem csak úgy válhatunk, ha a szívünk alatt hordjuk ki a gyermekünket, sőt!
    Anyává szívvel és lélekkel leszünk. Biztos vagyok benne, hogy Te is ANYA leszel, és a párod APA, akik a legeslegjobb szülei lesznek a világon annak a gyermeknek aki titeket választott.
    g.

    VálaszTörlés
  3. Ancsi!
    Mindenkinek megvannak a maga korlátai és határai. Én megértem és egyet is értek a tieitekkel :) Valahol mi is itt tartunk, bár én még kicsit tologatom azokat a kerítéseket :)

    VálaszTörlés
  4. Ancsika!Ez nagyon szép!!!Mi is eljutottunk addig sok-sok év után hogy így tudjunk minden egyes nappal szembenézni!!!Ezt kívánom Mindenkinek!!!

    VálaszTörlés
  5. Annyira szépen fogalmaztál meg mindent ebben a bejegyzésben, hogy végig bőgtem az egészet! Annyira igazad van, és annyira őszinte volt, nagyon köszönöm ezt Neked!!!!
    Eszter

    VálaszTörlés
  6. Drága Ancsika,

    Rég jelentkeztél Te is!
    Hogy vagy?
    Adj életjelet Magatokról!
    Puszi

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm ezt a sok szeretetet :)

    VálaszTörlés