és mégis forog a föld....

Sajnos mostanában nem találom Önmagam....Valahogy üres lettem és csak sodródom az élettel és a fájdalmaimmal :(

Nagyon szeretem a közösségi oldalakat, de mostanába sokat gondolkodok, hogy én még mindig ott tartok ahol 5,5 évvel ezelőtt, mintha megállt volna az idő :( és máshol csak látom az új albumokat/képeket, hogy "mi", "hárman" ,"gyerekek", pocakosan....stb és el kell ismernem naagyon nagyon fáj...Nem az hogy másnak miért van, hanem az hogy én még mindig csak ott tartok ahol elkezdtem a küzdelmet.

Nem várom a karácsonyt, iszonyodok tőle, mert már nem tudom elhinni, hogy talán ez az utolsó karácsony kettesben, vagy kevesebb van előre mint hátra....Már ötletem sincs mit kéne még megtenem és már eljutottam oda, hogy nincs is már kedvem tenni semmit, mert nagyon nagyon fáradt vagyok...Soha nem gondoltam, hogy rámehetek/mehetünk erre, de most ugy érzem, hogy olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok még a házasságomra se kellőképpen figyelni, pedig érzem, ha nem változattok, bajok lehetnek:(

Hát ez van, remélem legközelebb már valami csoda folytán valami apró örömhírről is be tudnák számolni......hát kétlem, dehát mint tudjuk a remény hal meg utoljára :)


"- Mit csinálsz?
- Álmodom.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- De mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba..."

Szavak nélkül....

Szerelmemnek :)

http://youtu.be/HrT8PubQjJ4

Vágyakozunk, várakozunk vagy csak egyszerűen belehalunk...

Olyan furcsán érzékeny, máskor üres lelki állapot uralkodik rajtam... tulajdonképpen már elég régen, egész attól , hogy az utolsó lombik sem sikerült:(
Előszöris leszögezném, hogy továbbra is örülök mindenki sikerének és boldogságának, és változatlanul nem irigylem senkitől azt ami megadatott neki, sőt...., de változattlanul utálom az olyan embereket, aki ezt a hatalmas csodát nem becsülik meg, mert ez valóban csoda és én még mindig a MI saját csodánkat várom:)

Sokszor tűnődöm, hogy én mit követhettem el hogy ezt érdemlem és meddig ver még a sors.....Vagy lehet hogy hálát kéne adnom , azért ami van és nem kellene folyton követelőzni...De olyan nagy kérés ez, nem szenvedtünk, harcoltunk már eleget, még mindig arcon csap a sors....

Ujabb fordulat következett a mi kis törénetünkben...egyenlőre áll az örökbefogadás, mert Robi azt mondta, nem akar a tanfolyamon részt venni márciusba, idő kell neki, én álltam és bólogattam, de közben a szivemből egy darab megint letört, persze persze ez lehet hogy csak idő kérdése és változni fog, de erre sincs garancia, semmire sincs :((

Vannak időszakok, mikor akár 4-5 nap is eltelik úgy, hogy nem sírok, és minden olyan normálishoz kezd közelíteni, tervezgetek, álmodozok... Aztán egyszercsak minden előjel nélkül rám tör a mélypont ismét, és 2-3 nap sírás, nyomott hangulat jön megint :(
Tudom a lelkem romokban, csak nem akarok tudomást venni róla, vagy várom hogy valami csoda folytán felébredjek, közben célokat kell keresnem, hogy lekössem magam....csakhát nincs más célom, csak hogy végre boldog legyek és a mi kiscsodánk megérkezzen :)

„Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.”

Tegnap :)

Tegnap megvolt a konzi, jaj olyan jó volt :)
Érdekes, hogy ugye az ember nem azért jár ide, mert szeret, hanem mert muszáj, de én nagyon szeretek ide járni és nagyon szeretem a Doktornőt :) Tényleg.
Olyan jó volt beszélgetni, összesen 50 percen voltam bent és olyan jó érzéssel töltött el, hogy emberszámba vesz, nemcsak az érdekli mi van a testemmel, hanem az is hogy mi van a lelkemmel :) Megbeszéltük, hogy januárban folyt köv, addig pihi....Nincs ujabb vizsgálat, mert nálam már szinte mindent végigjártunk, nincs értelme tovább kínozni....és olyan gesztust tett felém a Doktornő és a Kaáli, amit nem is lehet szavakba leírni :)De már valahol a végét is kimondtuk, még max 1-2 esély és nincs tovább, a saját egészségem érdekében .....Megállapította, hogy görcsösség már nincs bennem, ami volt elmúlt, csak még nem akarom az álmaimat feladni :)
Utánna találkoztam Vikivel (Ő is a Kaáliba dolgozik), mesélt nekem olyanokról, akiknél szintén klappolt minden és mégis csak a 10-13 lombik sikerült.
Hihetetlen számomra ez a sok szeretet, ami felém árad.....Szóval lelkes vagyok :)

Sajnos, hogy minden ne legyen ennyire szép, közben egy kisebb/nagyobb házassági válságot is megélünk most, Robi mostanába sokat mondogatja, hogy neki nem kell semmilyen gyermek, kiábrándult mindenből.....(pl: azt is mondta, hogy ne fizessem be a fagyasztást, mert felesleges....)
Nehéz erre mit mondani, de nagyon bízom benne (a Doktornővel is beszéltünk erről), hogy ez még az előző csalódás következménye és így védekezik a tudatalattija z esetleges újabb kudarctól....
Közben azt kérdezem tőle, hogy és velem ki foglalkozik? Nekem nemcsak a lelkem, hanem a testem is romokba.....

Ugyhogy ennyi történt velem/velünk, hát csak bizakodni tudok és folytatni azt az utat amit 2007 októberében kezdtük (ekkor léptük át először a Kaáli kapuját) és reménykedek, hogy az a bizonyos álom nem marad el.

‎"Életed útját magad választod,válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút."

Egy meddő nő .....

,,Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja. Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben. Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol. Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb. Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni..."
Holnap bővebben ...