2012. december 23., vasárnap

Küldök egy lángocskát, szívem melegéből,
Elviszi egy angyal ki eljön az égből.
Füledbe súgja mit szívből kívánok,
De leírom én is: Boldog Karácsonyt Kívánok ♥

2012. szeptember 21., péntek

Egyszerűen nem jöttek a szavak.....

Nagyon nagyon rég jelentkeztem, pedig sokszor megnyitottam, hogy bejegyzés, írok és mégse tudtam írni, csak bámultam a monitort, de nem jöttek a szavak.

A kivizsgálások megvoltak :
 - clamidia, mikoplazma és társai vérből és kenetből : negatív
 - méhtükrözés: tökéletes , sőt mondhatni csudaszép méh
 - glutén, búza, rozs érzékenység: negatív
 - cukor, inzulin: hibátlan
 - tejcukor : negatív
 - helikobakter vizsgálat: negatív
 - rákszűrés: P2, bacivizgálat: negatív
 - immunólógia: negatív, refencia értéken belüli eredmények: kiválóak
 - leiden mutáció: negatív
 - genetika: negatív
 - pajzsmirigy : tökéletes
 - 3 napi hormonsor: teljesen jó

Semmit, de tényleg semmit sem találtak a kivizgálások során, ami számomra hatalmas csalódás volt. Én újra el kezdtem hinni benne, hogy meglesz a "hiba", de nem és újra kezdetét vette a már annyiszor átélt
szomorúság, könny, fájdalom, kattogás, kérdések.............. Kapaszkodom férjembe, családba, barátokba, de úgy érzem süllyedek.
Valahogy így gondolom:
" Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott"
Fel kell ismernem, nem bírom tovább folytatni, túl sok volt a 6év, a 11 lombik, 5 műtét, a rengeteg kivizsgálás, a számtalan híresebbnél híresebb professzor és a rengeteg (közel 4 millió) pénz. Eredménytelenül......
Hétvégén "nyaralni" voltunk , 1 napra Hajdúszoboszlón, mert többre nem futotta.(és ez már így megy 6 éve)..és egyre csak az járt ott a fejembe, hogy megéri ilyen áron, hogy testileg lelkileg és anyagilag tönkreteszük magunkat????
Nem, nem éri meg, és akkor értettem meg ez így nem mehet tovább, mert belepusztulunk. Annyira hittem a vizsgálatokba, hatalmas csalódás volt hogy semmit de semmit nem találtak, újra hittem és jól pofára estem. Nehéz, nagyon nehéz de el kell fogadnom, csak most ugy érzem belehalok....:(
Megnyugvást nem jelent, mert ezzel sajnos csak együtt lehet élni, de az űr megmarad. Mindig azt hittem hogy könnyebb lesz a feladás, de sajnos nem. Olyan nehéz szembenézni, hogy a várandóságot soha nem fogom átélni, érezni őt a szívem alatt és boldogan hátradőlni hogy a szerelmünk beteljeedett....

De remélem a mi szívszerinti kisbabánk hamarosan kiválaszt minket és azt a szeretetet ami bennünk van, tovább adhatjuk neki és egy gyönyörű életet biztosítunk........

2012. július 19., csütörtök

Találkozás...

Július 02.-én megvolt a találkozás Krizsa doktorral :)
Szokás szerint egy tünemény volt, kedves, empatikus...és még sorolhatnám.

Kiírt egy csomó vizsgálatot, amik még hiányoznak és mi ugy döntöttünk megcsináltatjuk. Sokat beszélgettünk a dokival kérdezte, hogy hogy birjuk nincs e fogytán ez erőnk illetve a pénztárcánk.

De sajnos nagyon (mindkettő), de mit tud az ember tenni, lemond minden másról csakhogy ezek meglegyenek, mert hátha. Nehezíti a helyzetet, hogy ahol én lakok semmit nem lehet megcsináltatni, Pestre kell feljárni kb hetente és így a vége a vizsgálatoknak kb. 250. 000,-Ft, de nem tehetek róla (vagy igen) mindennél jobban akarom most ezt, hogy meglegyenek. Hátha találnak valamit, amiért eddig nem tudott megtapadni a baba/babák.
Olyan vagyok néha mint egy fuldokló az utoló szalmaszálig kapaszkodok vagy csak ez kell a folyamatos elengedéshez nem is tudom.

Egyenlőre lombikről szó sincs, az eredmények függvényében döntünk közösen, mi hárman.

2012. június 22., péntek

Hol a határ?

Szóval összekapom magam és írok pár sort a jövőről....
Én úgy gondolom, alapvetően az élet összes területén, hogy nem lehet olyan cél, amire a párkapcsolatunkat, vagy az életünket engedni szabad, hogy rámenjen.
Addig szabad bármiért is harcolni, amíg azt érezzük, hogy a harc által nem vesztünk sokat, lehetőleg semmit.

Igen, vannak párok, akiknek 5 sőt akár 15 lombik után sem sikerül... valamiért...
de úgy gondolom, mindenkinek meg kell találni azt az utat, amivel kiegyensúlyzott tud maradni, amivel nem törik össze, amivel ÖNMAGA tud lenni.

Ez a lényeg. Hogy az összes harcunk során, amit megvívunk, legyen az egy baba, egy hőn áhított állás, egy ház, egy nyaralás, egy jó beszélgetés... vagy bármi.... magunk tudjunk maradni.
Mert az életben MI vagyunk a lényeg, az összes többi mellékes. Ha mi önmagunk tudunk maradni, és nem vállalunk fel olyat, amiről azt érezzük, hogy teljesen mellszélességgel nem tudjuk vállalni, akkor nem vesztettünk semmit... akár 5 lombik után sem.

Emellett nem szabad a nyitottságot elveszíteni, a más lehetőségek irányába. Nem szabad mindig csak és 1 irányba nézni, mert akkor nem vesszük észre azt, hogy lehet, hogy van más út is arra, hogy elérjük a BOLDOGSÁGOT. Hiszen az egészben ez a lényeg.
Nem azt mondtam, hogy a hőn áhított célért nem szabad mindent megtenni... de nem szabad mindent annak alárendelni, mert akkor vesztjük el önmagunkat.
Már nem érzem azt, hogy vége mindennek, ha nem lehet gyerekem (s ez nem jelenti azt, hogy nem vágyok rá, mindennél jobban)
Azzal is egyetértek, hogy ez csak úgy megy, ha két ember vállvetve küzd együtt, ha egy kicsit is hiba van a kapcsolatban, akkor ez nem megy,
Szerencsére a Jóisten engem is egy fantasztikus férjjel áldott meg. Ez nagyon sokat segít.
És a hitem is segít nagyon sokat.

Tudom, kicsit filozofikus, de alapvetően így érzek sok mindennel kapcsolatban.

Nem hiszek viszont feltétlen abban, hogy mindenkinek megvan az életben a feladata illetve valamit tanítani akar az élet, mert ugy gondolom egy meddőnél sokkal összetettebb dologról van szó......(mert az élet nem egy hanem számos területén szembe kell néznie a reménytelenséggel, a kiszolgáltatottsággal, a megaláztatottsággal és még sorolhatnám, ha nem is közvetlenül, hanem közvetve)

Még egy gondolat és ezzel szinte mindent elmondok:  azzal szerencsére soha nem kell szembenéznem, hogy nem lesz közös babánk, mert lesz, csak még nem tudjuk, hogy készülődik a szívem alatt hordom majd vagy a szívembe:)




2012. május 29., kedd

Merengés

Én bevallom nektek, kezdem feladni.
Belefásultam, elfáradtam, 6 éve ez tölti ki az életem, nem is éltem még,úgy érzem az egész életem csak babáért folyó küzdelmekből állt/áll.
Ha valaki bejelenti, h. kismama, akkor összeszorul a torkom és ordítani tudnék, annyira fááááááááj a hiány........
Miért ad a sors annak gyereket aki lökdösi az utcán és ordít vele és láthatóan semmi türelme a gyermekéhez. Miért ad gond nélkül az etnikumnak hatot-hetet? Vagy miért ad annak aki megfojtja és kukába dobja vagy jobb esetben kiteszi valami forgalmas épület elé? És miért nem ad nekünk, akik alig várjuk, hogy szeretetben, békében felnevelhessük, törődhessünk vele, megtanítsuk mindenre amitől szerintünk különleges emberré válhat?! Miért nem ad? Hol a probléma? Hol?

Ha tudnám az okát... Képtelen vagyok elhinni, hogy annyira szeretjük egymást és olyan jól megvagyunk (több mint 11 éve) hogy ebből a szerelemből ne szülessen gyerek. Nem lehet az, hogy én ne szülhessek a páromnak gyereket!!! Folyton az játszódik le,hogy miért nem tudjuk a szerelmünket kézzelfogható módon másoknak is megmutatni, miért nem lehet egy kisbabánk ami a mi mindenünk lenne....
A legnagyobb ajándékra várunk, aki kitöltené ezt a nagy nagy űr a lelkünkben,hogy végre anya/apa lehessünk mi is.
Az egészben még az a rossz, hogy tudatosult bennem ez csak kettőnkek fáj, a többiek igen sajnálják, de mindenkienek megy tovább az élete, mi meg ittmaradunk magunknak várva hogy talán egyszer eljön az a pillanat amit olyon nehéz kivárni.

Bennem az iszonyatos tehetetlenség tombol, egyszerűen ez egy olyan dolog amit próbálunk de nem tudunk irányítani,mert a természet nagyon erős és ő dönt.

Nekünk csak a remény és az iszonyatosan nagyon nagy akarás maradt......

"A paraszt és a csacsi
 
 Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
 szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is
 tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
 ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és
rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!
 
 Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból
 kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden
 probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából
 van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj
 egyet feljebb."

2012. május 26., szombat

Transzfer utáni napok

Gondoltam leírom, hogy is volt most a transzfer után:

Hétfőn megkaptam az embriókat és volt 3 nyugis napunk, majd eljött az Et+4, mikor délelőtt mentem a mosdóba dőlt belőlem a vér, iszonyúan görcsöltem , még össze is hánytam magam. 3 nospával úgy ahogy enyhült. Hívtam a dokit, nem tudta mitől lehet (elvileg nem jöhetett meg, mert az esztrofemet szedek), fekvés és szájon át kell tovább szedni az utrót...teltek a napok, a görcsök megmaradtak és a vérzés is.
Eljött az Et+8 teszt nélkül tudtam, hogy nem sikerült...mindig megérzem, és akárki akármit mond igen már ez volt a 11 beültetésem és ismerem a sikertelenséget, tudom hogy mi hogy zajlik a szervezetemben, sajnos :(
Et+9 vérzés még mindig jelen, bár a görcsök enyhültek. Egyeztettem újra a dokival és úgy döntöttünk elmegyek vérvételre Et+11kor ,mert addigra a vérből már mutatható a hcg, ha van....
Mint ahogy sejtettem eredmény 0....

Hát röviden ennyi........szörnyű volt ez a másfél hét, azt hittem mint fizikailag mint lelkileg beledöglök...ilyen szempontból örülök hogy vége......

Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogy élem túl a rám váró hónapokat........, mert tisztába vagyok vele, hogy pl újabb karácsony vár ránk kettesben.....

(július 2 megyünk a Kaáliba, 2-3 órás élbeszegetésre (dokival+embriológussal), akkor tudom meg hogy milyen vizsgálatok hiányoznak még és ennek függvényében mondjuk ki a végét..)

2012. május 25., péntek

Nem maradtak velem....

Újra itt, sajnos nem azokkal a hírekkel amiket szerettem volna, hanem a szokásossal, nem sikerült....
Hogy mit érzek, nem is igazán tudom elmondani, nem csak a fájdalom miatt, hanem mert olyan üres vagyok, nem értem a Jóistent miért nem szeret ennyire minket.....de azt tudom, hogy nem fogom feladni....

Mikor mondtam anyukámnak, hogy nem sikerült a következőt mondta:
"Hidd el,vár valaki Téged is az alagút végén....." 

2012. május 15., kedd

Transzfer

Egy 8 és egy 6 sejtes kismanó a pocakban :)
2 hét és minden kiderül......

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az Istenhez:
"Azt beszélik..., holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?"
Isten azt válaszolta:
"A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni rád."
"De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok.
... Erre van szükségem, hogy boldog lehessek" - mondta a gyermek.
Isten így felelt:
"Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel."
"És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?" - kérdezte a gyermek.
"Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni" - válaszolta Isten.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
"És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?"
Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta:
"Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni."
A gyermek kissé szomorúan folytatta:
"Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:
"Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár."
A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:
"De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged."
Isten ismét megölelte a gyermeket:
"Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."
Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte:
"Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!"
És ekkor Isten így válaszolt:
"Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!"
 
Remélem készülődnek ......hisz jobbat ugyse tudok, csak hinni és bízni :)

2012. május 12., szombat

Icipici, azaz hatalmas csalódás.......

Tegnap megvolt a punkció, 9 szépséges petesejt lett, nagy volt a boldogság egészen ma reggelig.....
Összesen 2 kicsi embriónk van....
Tudom, tudom, de akkor is....Lehet túl sokat vártam.........Hétfőn beülti.....

Nagyon csalódott vagyok :(((

2012. május 10., csütörtök

Izgulás.....

Holnap punkció....imádkozzatok értünk .......nagyon félünk, izgulunk, de mégis bízunk :)

2012. május 6., vasárnap

Kaáliban jártunk 4.

Tegnap ujra voltuk a Kaáliba.

Mostmár ugye megy a stimu, de még picik a tüszők, így megy tovább a gonal és a merional, kedden ujabb uh, leszívás kb jövőhét vége :) Izgulunk rendesen....

Tegnaptól hivatalosan is Krizsa dr betege lettem :) Örülök nagyon, uj színt visz az életembe, nagyon bírtam eddig is, most meg még jobban :DDDD
Mikor vizsgált uh, mondtam neki hogy én már többet nem hiszem hogy jövök, meguntam....Erre rámnéz és azt mondja beszélnünk kell "mint férfi a férfival", mert tőle biztos nem szabadulok!
Megigérte hogy lehozza a csillagokat is ha ez kell a mostani próbálkozásunkhoz, de ha mégse ez lesz a nyerő, akkor mielőtt bármit is kimondanámk beszélünk, julius 2.-án szó szerint idézve "két órás kemény menetbe"

Közben diétára fogott: tejcukor és gluténmentes diéta (már nincs idő az allergiatesztekre, így ezeket emiatt be kell tartanom, mert lehet itt is bibi), heti 3szor 30 perc edzés....valamint D vitamint kell szednem.

Hát egyenlőre ennyi, félve, retegve, de borzasztóan kiváncsiam várom a folytatást

Végre itthon :)

Jól eltűntem :) Nagyon egyszerű elfelejtettem a kódomat, meg nem volt net .....
De újra itt.
Robi végre ujra itthon, elmondhatatlan boldogság, minden olyan lényegtelen lett és már semmi sem számít csak hogy ujra együtt :)
( a multkori "beszélgetést" is sikerült tisztázni, természetesen egyikünk sem arra gondolt, amit a másik írni/ mondani akart.......)

2012. április 20., péntek

Kaáliban jártunk 3. / agymosás

Tegnap ujra voltunk a Kaáliba :)
Most már tudjuk, hogy április 25.-én beveszük az utolsó szem gyógyszert a fogigátlóból és rá 4 napra kezdjük stimut :) Ugy gondolom eddig zökkenőmentesen haladunk :)
Jeszus, hogy félek , áááááááááááááááá nem lehet elmondani :D :D :D
Na de majd lesz valahogy, hisz még mindig volt :) (csak bizakodom, hogy most jobb lesz a vége :D)

De azért hogy minden ne legyen ennyire tökéletes Robi olyan mint aki agymosáson ment át....
Hogy miért mondom:
Az elmúlt pár hétben már többször célzott, sőt írta hogy egyre jobban idegesíti a lombik...amivel még nem is lenne bajom, hisz már többször megbeszéltük a max utolsó három fordulós részvétünket, de mindezt erre a lombikra vonatkoztatja, hogy már hogy unja  és csak erről szól az életünk stb, akkor kezdett felmenni a pumpa!
Egyenlőre én járkálok anyukámékkal, engem vizsgálgatnak én szedem a gyógyszereket, valamint belerángatunk egy harmadik embert is aki "némám és önfeláldozóan" mintha kötelező lenne teszi a dolgát...stb,és legfőképp engem gyötör a bűntudott, hogy miért is nem sikerül teherbe esnem .... :(

Amin nagyon felhúztam magam, hogy tegnap mondtam neki, hogy 5.-én megyünk legközelebb és az tök jóóóó mert szombat (főleg a donor szempontjából), erre közli megint velem , hogy pont szombat jaj hogy hogy unja már! de mit?? Hisz most jön ebben a fordulóban először!
Bemásolom a tegnapéjszakai / ma reggeli levelezésünket:
Én:
Szió :)
Jöttem esti üzire, remélem hamar, gyorsan és zökkenőmentesen túléled a mai napot :)
Én nagyon fáradt vagyok és kicsit lehangolt a du beszélgetés miatt (én se azért kezeltettem magam 11.-re mert jól esik és nem azért rángattam be még egy embert :( , de majd kialszom :)
Szeretlek nagyon és reggel is nagyon foglak várni
Pusz

Robi: Abban biztos vagyok hogy nem azért mert,jolesik.De tudni kell abahagyni,neked ez nem megy(inkább magad teszed tönkre)majd én segitek kimondani ha oda jutunk.Mert ez nem élet,másrol nem szol az életünk.Fél 10 re megyek,elötte jövök,aludj jol.

Én:
Nekem ez nem megy????Jeszus hova jutunk???????Nem csak én szerettem volna ezt a féle módszert vállalni, ugye?
Bár mos ugy érzem agymosáson mentél át, nem is akarok erről egyenlőre többet beszélni, mert ugy érzem felesleges...
(csak zárójelben írom, ilyenkor azt szokták megkérdezni, mit csinált, mit mondott a doktornő, hogy bírod a gyógyszereket, mennyit fizettél és ki birtad e fizetni !!!)De nem , te csak fújod a magadét , pont ilyenkor mikor a kezelésbe van az ember !!! Óriási amugy is borzasztó nekem 11 re is végigcsinálni fizikailag/ lelkileg, de azért te még dobsz rá egy lapáttal és porig alázol :(

Hát ennyi, lehet, hogy így jön ki rajta a magány a távolság, az hogy már 2 hónapja kint van, de nekem akkor is nagyon rosszul esik, főleg ez az egy mondat: "neked ez nem megy....".
Ebbe az egy mondatba egy kicsit megint belehaltam :(

2012. április 15., vasárnap

Bár megtanulnám.... :-)

"Volt egyszer egy csoport béka... ... akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny... De... A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: Oh, de fárasztó!!! "Sosem fognak feljutni Vagy: Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!

A békák kezdtek lemaradozni... ...egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé... A nézők kiabáltak: Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!; Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...

Csak az az egy haladt tovább kitartóan... Egyáltalán nem akarta feladni! Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy... A győztes béka SÜKET volt !!!

A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták... mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol! Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát: Légy MINDIG OPTIMISTA!

És leginkább Légy egyszerűen SÜKET, ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!
Gondold ezt: BÁRMI SIKERÜLHET NEKED, HA IGAZÁN AKAROD!"


Bár megtanulnám ........

2012. április 10., kedd

Félelmek...

Még mindig egyedül, még mindig 3 hét van hátra, hogy ujra itthon legyen Robi :(
Megvisel, nagyon nagyon.
Cikáznak a gondolataim és elkezdtem félni.
Mi lesz ha ....? Ezek a kérdésk tolódnak fel bennem folyamatosan. Tudom hinni kell (bár ha nem hinnék akkor miért csinálnám még mindig), de ezért valaki adhatna nekem valami jó praktikát, tutti receptet :)
Hogyan lehet ugy csinálni, hogy sikerüljön???
Bolond vagyok, hogy még mindig harcolok és hiszem azt hogy túl a 10 beültetésen sikerülhet??
Mit tegyek azért, hogy így legyen és hogy éljem túl ha 11re is fel kell állnom .......

2012. március 26., hétfő

Kaáliban jártunk 2.

Tegnap megint voltuk a Kaáliba :-)

Középidős Uhra mentünk elvileg, de ugye már leírtam, hogy ez miért is nem jött össze :D

Na de a lényeg a lényeg, hogy a donornak még mindig nem jött meg, de nem terhes, nekem se jött még meg, de megnézett doktornő mindkettőnket Uh és hamarosan (1-2 nap) mind a ketten menstruálni fogunk :) (már én is nagyon remélem) , majd ha ez "megvan" (mármint a menszesz), akkor fogamzásgátló tabletta 21 napig - mindkettőnknek és ezt bezárólag ismételt Uh és ciklusösszehangolás.


A várható kezdés/stimulálás április vége május eleje :)

Bizakodok, hogy legalább a következő Uhra simán eljutunk :-)

Aranyos volt a Doktornő, ha nem tudna befejezni, akkor Krizsa doktor vesz át :-)
Én nem bánom, nagyon bírom őt is :-)
Hát röviden ennyi, hiányzik Robo és még 5 hét.... :(

2012. március 21., szerda

Mi lesz még...

Mi jöhet még.....

Most azon izgulok / izgulunk, hogy a donornak megjöjjön végre, sajnos már 1,5 hete késik neki. Azt mondja védekeztek, elvileg terhes nem lehet, de mi van ha mégis????
Akkor újra a semmiből indulhatunk....Retegek és mivel nincs itthon Robi, magamba őrlődök.

Ma vagy holnap teszt, addig meg imátkozok (milyen gáz így leírni, hogy azért imádkozok, hogy a teszt - legyen).. és bízok hogy a sors nem ilyen kegyetlen velem.......

2012. március 14., szerda

Timea :)

Beszéltem ma Doktornővel, okosabb nem lettem, de a lényeget megtudtam, annyit mondott, még együtt csináljuk végig ezt a lombikot :) és mondta addig nem megy el míg terhes nem leszek :) (gondoltam magamba az szép lesz :DDDD akkor nem is olyan sürgős az elmenetel, vagy tényleg szerencsénk lesz és végre sikerül :)

Ja és mondta hogy ne stresszeljek, azért mennyire ismer már :)

Folyt köv márc 26 :)

2012. március 12., hétfő

Magányosan, gondokkal, bajokkal...

Rég jelentkeztem :(
Sok minden összejött megint, de lagalább a kedvem jó, ez is valami :)
Robi elment Svájcba 2 hónapra dolgozni, nagyon nehéz nélküle, mi annyira összenőttünk, de tudom, hogy enélkül nem tudnánk kifizetni a következő lombikot....de mit csináljak nagyon nagyon hiányzik.
A menszeszem furcsa tréfát űz velem, megjött 13 napra- igen jól írtam - okot nem tudok, de 26,.-án megyünk a Kaáliba, majd ott mondanak valami okosat...
Megint beteg vagyok, úgy általában 2 hetente, ez intő jel kell hogy legyen szerintem, de hogy nem normális az biztos...
Most olvastam, hogy elmegy a doktornő a Kaáliból, ez is gáz, holnap felhívom, hogy hogysmint és akkor írok bővebben ...

2012. február 27., hétfő

Hitelesítve :)

Pénteken jó nap volt :)

Reggel voltunk a gyámhivatalba aláírni a papírokat, hát kezdődött azzal, hogy rossz helyre mentünk, így elkéstünk, utánna ellenőrizni kellett az adatokat, a nevemet elírták, azaz megtoldották egy Alízzal :) Hát......tényleg lehet nem ez lehet a mi utunk, nagyon "kalandos volt" ez a másfél év mire ide eljutottunk :) De aláírtuk, így a héten várhatjuk a határozatot :)

Utánna elmentünk a Donorral a közjegyzőhöz. Érdekes milyen sok mindenbe nyilatkozni kell (hogy a férjemmel nem vagyunk vérszerinti rokonok, a babát/babákat sajátunként fogadjuk el...stb)Nagyon aranyos és érdeklődő volt a közjegyző, mondta ilyen papírt még soha nem csinált és reméli szerencsét hoz és mindenképp szóljunk neki hogy miujság :)
Aláírtuk és mikor kijöttünk én csak álltam és folyt a könnyem, egyszerően nem hittem el hogy ez is megvan és olyan szép simmán haladunk a cél felé :)

Tudom nagyon messze vagyunk még, de nekem ez hatalmas dolog :)
Boldog vagyok :)

2012. február 20., hétfő

Kaáliban jártunk

Múlt héten megvolt az "első útunk" a Kaáliba, levették a szükséges vért, most megint várunk, újra március végén megyünk :)

Olyan megható volt, nem volt időpontunk a Doktornőhöz, mert majd márciusban pontosítunk személyesen, akkor derül ki a kezdés időpontja is (Viki - aki ott nővér segített letisztázni mindent - örök hála neki ezért is és sok mindenért :)), de találkoztunk a recepciós pultnál, váltottunk pár szót, majd odalépett a Donorhoz, bemutatkozott és azt mondta "nagyon köszönünk mindent" és megsimogatta :) Drága volt :)

Most pénteken meg megyünk közjegyzőhöz, hogy hitelesítsük a szándékunkat a petesejtdonációval kapcsolatban és a gyámhivatlba ....

Közben ugye haladna az örökbefogadás vagy mégse?
Már kezdem én is azt hinni, hogy talán tényleg nem a mi utunk ez? (eddig elkeveredtek a papírjaink, az orvos elfelejtette visszaküldeni, a pszichológus lehagyott feladatot......stb)

De ugye már megvan minden papír, én kb 1,5 hónapja elküldtem a tanfolyami tanusítványt és ugye leegyeztettük, hogy küldi tovább a gyámhivatalba, mondtam is hogy jó, mert Robi megy Svájcba 1,5 hónapra és addig le szeretnénk zongorázni:)
Tegnap (gondolván, hogy az anyagunk már rég ott pihen ) felhívtam a gyámhivatalt.....Papír még sehol...Na szép, ujra telefon a helyi Tegyeszbe, hogy hahó, ébresztő.............
Végül pénteken megyünk a gyámhivatalba és remélhetőleg 30 nap múlva érvényes határozatunk lesz :)

Közben hoztam egy nehéz döntést, de biztos így kell ennek lennie, májustól nem dolgozom, csak és kizárólag arra koncentrálok, hogy a Donornak a lehető legtöbb segítséget megadjam és nem utolsó sorban nekem most a legfontosabb feladatom/feladatunk még mindig az, hogy én édesanya a párom meg édesapa legyünk.

Most először csinálom így, de úgy gondolom ez sokkal nehezebb "munka" lesz, mint bárhol máshol, bármi.......

2012. február 8., szerda

Donor egy kicsit másképp

Gondoltam írok egy keveset a donor petesejtes lombikről, de nem orvosi szemszögből, hanem csak az enyémből :)
Nálunk a szűk család / barátok tudják, hogy mire készülünk, de hogy ki a donor azt nem, az marad egész életre a mi "kis" titkunk :)
Nemcsak orvosilag, fizikailag egy nagy kihívás ez, hanem lelkileg is:

Vegyes érzések vannak bennem...

Egyrészről nagyon nagy lehetőségnek tartom, hogy kaptunk az élettől még egy icipici reménysugarat arra , hogy én is/ mi is átélhessem / átélhessük és aktív részese / részesei lehessek/ lehessünk a kilenc hónapnak.
Másrészről tele vagyok kétségekkel, kérdésekkel és nyomom el magamban a reményt, nehogy nagyot esek, mert félek a felkeléstől. Már annyiszor fel kellett állnom, hogy egyre nehezebb.... De közben bízni akarok, hinni hogy hamarosan vége a mi utunknak.

Félek, hogy hogy fogjuk megoldani a kezelést. Eddig magamért feleltem, de ez most változik, mi lesz ha nem ugy reagál, mi lesz ha nem bírja a kezelést, mi lesz ha..... és csak tódulnak a kérdések.
Mi lesz ha ez sem segít és végleg fel kell adni...., hogy fogjuk azt túlélni, hisz még ilyen közel sosem voltunk a végéhez bárhogyis alakuljon.

És milyen érdekes, csak aki nagyon közel áll hozzám, nem még ez nem is igazán jó szó, hanem aki tényleg ismer és átélte velem át akarta érezni velem az elmúlt 6 évet, az érti meg hogy min megyek keresztül, másnak ez olyan természetes (családon belül), mintha azt momdanám, hogy megittam 5 l vizet, megyek pisilni........

Közben elkezdtem felkészülni (igen így írom, mint egy vizsgára): vitaminokat szedek, odafigyelek az étkezésemre, heti 2x mozgok....stb.

Igen tudom, kicsit nevetséges, de ugy vagyok vele, hogyha tudom hogy mindent megtettem, talán könnyebb elfogadni bármi is jön.....

2012. január 25., szerda

Ébren álmodok...

Igen azon kapom magamat, hogy ébren és folyamatosan álmodozok...
Nem jellemző rám, elég realista vagyok és mégis :) Talán ez tart életben vagy így próbálok meg tulélni...nem tudom, de legalább telnek a napok és már nemcsak napközben hanem éjjel is folyamatosan a babáimmal álmodozom, multkor megálmodtam a nevüket: Zille és Zétény, aznap hihetetlen boldog voltam, elhittem azt hogy talán nekünk is sikerülhet...Tudom nevetséges is vagyok, hogy hogy bírok még mindig hinni és remélni,dehát nem tehetek mást, biztom kell -már így írom - Zillében és Zétényben :) Ugye milyen szép és különleges nevek, én imádom :)

Megvan a donor, február közepén megyünk a Kaáliba vérvételekre és szép lassan haladunk majd előre. ( akit érint február 01-től áremelés várható)Talán akkor már ki tudjuk számolni, hogy mikor lesz a tényleges kezdés. Félek tőle, hogy mi vár ránk, hisz már nem csak magunkért felelünk, hanem egy harmadik emberért is, aki vállalja és lehet hogy teljesíti a mi álmunkat :)
és félek, hogy mint oly sokszor fel kell majd ébrednem...

Megkértem Istent...
http://youtu.be/7vVnmfHqOt4

2012. január 12., csütörtök

Fogadj Örökbe....

Fogadj örökbe!!!
Milyen szépen, dallamosan hangzik és milyen nemes gondolnánk, csakhogy az élet még ezen a lépcsőn sem engedd át pofonok nélkül...
Leszögezném engem/ minket nem lehet eltántorítani, de ami sok az sok
Gondolom ahány megye annyi tapasztalat, annyi szokás...
Most utolsó lépésként megcsináltuk a nagyon várt 3 napos tanfolyamot, melynek az össz költsége kb 80-100e Ft között volt....Borzasztó nagy csalódás, leírhatatlan...
Mikor 3 napig csak azt hallgatod, hogy lesz egy gyogyós, kezelhetetlen, NEM SAJÁT gyermeked...Ember, hol élnek ezek.....Ez az a rész az életemben, amiről soha nem akorok emlékezni!!!Döbbenet..
Dehát, mint annyi pofont ezt is el kell viselnünk és túl kell élnük...

"Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,hanem amit egy életen át hordunk,mosolyogva,csendesen."