Irigység vagy vágyakozás

Sokszor megkapja az ember, ha esetleg negatív véleménnyel van egy terhességről, hogy na pont ő beszél, biztos írigy, megkeseredett, savanyú a szőlő.....
Pedig ez sajnos nem ilyen egyszerű:(
Én soha nem voltam más babájára, terhességére irigy, mert saját babát szeretnék, és kizárólag csak Robitól.
Az érzés az ami irigységet szül, én erre vagyok irigy vagy inkább ugy írnám erre vágyok.
Nem tudom milyen lehet az, amikor valaki egy jó szeretkezés után, semmi izgalommal várja hogy megjöjjön és hopp, csak nem jön, izgatottan vesz egy tesztet és kétcsíkos...Milyen lehet közölni a pároddal, milyen lehet az első UH, és még sorolhatnám.
Nekünk meddőknek, marad a kudarc és az A, B, C terv..., mert mindig fel kell állni, mert az élet megy tovább.
Ha mindez nem lenne elég, itt vagyok én, aki már nem azon gondolkodik, hogy milyen lesz, ha végre sikerül, hanem hogy hogy élem le az életem ezek az érzések nélkül, mikor lesz az amikor már nem lehet tovább menni, mert fizikai, lelki és nem utolsó sorban anyagi gátjai vannak és nem tudsz választani, mert az élet nem engedi....

Közben azért csak előjönnek azok a kérdések, hogy én ennyire rossz vagyok, miért büntet így az élet, miért külömb más, akinek azonnal ad gyermeket. Sokszor mondják egy kisbaba érzi, hogy hova kell születni, hát ezt kétlem (elég ehhez csak a híradót nézni....), de (és ezt nem bántó szándékkal írom) aki nem járt hasonló cipőben, soha de soha nem tudja meg milyen érzés, milyen hullámvasút ez az egész, :(

Ugyhogy mindenki döntse el maga, hogy irigy vagyok, vagy csak az álmomat kergetem...

Pro és Kontra

Sokat morfondírozok mostanába..
Az biztos a lelkemnek egy darabját bezártam, olyan furcsa dolog ez, de muszáj bezárnom azt a sok fájdalmat, amin keresztül mentem ezalatt az 5,5 év alatt, hogy ujra csak a mi álmaink felé menjek és ujra bele tudjak vágni....
Még messze van, de készülök rá :)

Sokat , sőt állandóan töprengek és nem csak a babámon, aki nem akar megérkezni, hanem Robin is. Mi van ha tényleg nem sikerül soha se (mert ezzel is szembe kell nézni), vajon elvehetem én ezt tőle, nem fogja megbánni soha, hogy nekem áldozta fel az életét és feladta az álmát, hogy vérszerinti gyermeke legyen. Most az mondja hogy nem, nem bánja egy percre sem, eszébe nem jutna elhagyni, de mi van ha ez megváltozik, ha majd nem lesz elég az a határtalan szerelem, amit iránta érzek, mert Ő többre vágyik...egy saját babára. Szinte már nyomasztó ez a gondolat, de nem tudom kiűzni a mindennapokból...de utána egy uj érzés fog el, hogy érezni kell annak a kisbabának, aki hozzánk születik, hogy mennyire szeretjük már most és mennyire várjuk :) Hát igy telnek napjaim, üresen, de álmokkal tele :)
De a gyógyulásom és az álmaim felé folytatom az utat: október 3 konzi és bármilyen furcsa várom:), így hát javulgatok.....

Csend és nyugalom

Csend és nyugalom van......
Anyósom javul :), megkezdték a gyógykezelést....
Robi lelke, hát szerintem romokba, de nem nagyon beszél róla, gondolom majd az idő segít, még olyan friss minden.
Én vagyok, olyan üresen, mintha csak élném a napokat, nem megélném. Ez nem jóóóó, de egyenlőre ennyit tudok kihozni magamból.......

A mai nap várakozással telt, hogy hogy alakul anyósom, hál Istennek fizikailag jól van, de még mindig van benne a gyógyszerekből...Gondolom ettől olyan szúrós/fürkésző még a tekintete, olyan mintha az ember szívébe lelkébe akarna látni, de én mikor bent voltam csak mosolyogtam, mosolyogtam, hogy minden rendben lesz....Nem lehet máshogy....Most még nagyon izgulok/rettegek, dehát minden olyan friss, bizonytalalan....
Továbbra sem tehetek mást, csak hiszek, bízok és remélek
Kérlek Istenem, adj erőt neki a gyógyuláshoz, éreznie kell hogy mennyire szeretem, és nem akarom elveszíteni......
Olyan nehéz minden, pedig jöhetne a szikra hogy mit is kell tennem???
De míg várom a szikrát, imátkozok:

Mindenható Urunk, lelkek és testek Orvosa,
aki megalázol és fölmagasztalsz, próbára teszel és
újra meggyógyítasz, látogasd meg beteg
testvérünket a te kegyelmeddel.
Nyújtsd ki karodat, amely gyógyítással
és gondoskodással teljes, és gyógyítsd meg őt,
fölkeltvén őt ágyából és erőtlenségéből.
Szégyenítsd meg betegségének szellemét,
űzz el tőle minden sebet, minden fájdalmat,
minden megpróbáltatást, minden lázat; és ha vétek
vagy törvényszegés volna őbenne, nézd el, engedd el,
bocsásd meg azt a Te emberszeretetedért.
Igen, Urunk, szánd meg a Te teremtményedet
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, kivel áldott vagy
a Te szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt,
most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen

Kérlek akik olvassátok, küldjetek energiát, mert fel kell épülnie, FEL FOG ÉPÜLNI!!!!

Töprengés

Még mindig itt ülök, és töprengek....Nem értem és keresem a miértre a válaszokat...
Csipdesem magam, és kérdezem ezek velünk történek????vagy álom és egyszer csak felébredek???

Nem akarok felnőni pedig felkel.......Keresem a megoldást, de semmi okos nem jut eszembe. Mit kellett volna tennem, vajon hibáztam e, hogy ez ne történjen meg. Nem tudom, de most nem hagyhatom el magam, most nem, majd ha túl leszünk ezen is. Hisz túl leszünk, hinnem kell hogy a sok rossz után már csak jó dolgok történhetnek...

Csak sajnos már 2 éve hiszem.......
Tavaly nagymamám, barátnőm anyukája és még .........5 temetésen voltunk,Már nincsenek velem.......és most ez is. Miért nem tudtam segíteni, hogy ez ne történjen meg.
A fájdalom ami most bennem van, nem akar kitörni, de most nem is szabad, hisz ez most nem rólam szól.....

De közben csak imátkozom és köszönöm a JÓistennek, hogy segít.
De én hogy segíthetnék Robinak, ki kell találnom.
Kezdődött a balesettel (frontális karambol még a beültetés alatt), majd a sikertelenséggel, most meg az édesanyja.....
Igen sajnos ez az amit, nem lehet máshogy csak túlélni....

Az Úr imádsága (Miatyánk)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved;jöjjön el a te országod;legyen meg a te akaratod,amint a mennyben, úgy a földön is.Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;és bocsásd meg vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunkaz ellenünk vétkezőknek;és ne vígy minket kísértésbe,de szabadíts meg a gonosztól!(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőségmindörökké.) Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

.....

Mai napnak nem tudtam adni címet, hisz már nem is tudom megfogalmazni mi/mik történek velem/velünk :(
Röviden: a lombik nem sikerült, az orvos közölte velem, egy genetikai hulladék vagyok, fogadjam el hogy soha nem lesz gyermekem :( Elfogadni???? Jó lenne ha valaki azt megtanítaná velem, de ezzel max együtt lehet élni, de elfogadni soha :( Az álláspontom nem változott, nem fogom feladni!!!SOHA!! Csak már nem megyek sokáig szembe a széllel, még max egy vagy kettő próbálkozás.....és együtt élek, elviselem az elviselhetetlent :(

Sajnos ma tragikus nap volt, anyósom öngyilkosságot kisérelt meg, de KÖSZÖNÖM A JÓISTENNEK, hogy nem történt tragédia ..... Nem is leget ehhez mit írni, hisz még mindig próbálok túlélni, bár ugy érzem az erőm fogytán......
Sokan jár az agyamba talán ha a kisbabám már jönni akarna ez nem történt volna meg, vagy a sors/ a Jóisten így rendezte????
Nem tudom, talán nem is vagyok rá kiváncsi...
Most a legfontosabb anyósom, akit ugy szeretek mint az édesanyámat, meggyógyuljon, hogy ujra tudja hinni azt hogy igenis élni kell.....Túlélni. Meglátni az élet szépségét, még akkor is ha furcsa és szörnyű csavarokat állát elénk.....

Már csak egyet kérhetek a Jóistentől, elfogadom, hogy nem ad, de ne vegyen el tőlem senkit............mert így talán én is élhetek, túlélhetek.....

Történetünk

Szokványosan kezdődik, megismerkedtünk a párommal és mindent elsöpró szerelem lett a vége, amit ugy gondolok, ugy érzem még a mai napig is töretlen.
Majd eljegyzés, esküvő, költözés első közös otthonba... mint a mesékben és ekkor megfogalmazódott bennünk: JÖHET A BABA :)
Első hónap nem sikreült, sebaj majd a következő, vagy azt követő......kicsit kétségek között, de rendületlenül majd jön, hisz jönnie kell, de sehol.Egy gondolat, ami soha nem megy ki a fejemből, mi van ha nem is lehet és ez már szinte rögeszme....Fél év után orvos, mert érzem baj van. Apa pipa, eredménye tökéletes :)Majd jövök én. Szokásos closti, uh és most mindent bele, sikerülni fog, de nem történik semmi...Így megy ez 3 hónapig és jön az átjárhatósági..Kérem a Jóistent legyen minden rendbe, de közben határozottan érzem baj van :( és igazam is lett: 2 oldali elzáródott petevezeték, csak a lombik segíthet...Átmeneti kétégbeesés, de közben mintha látszódna az út vége, végre tudják mi a baj, ez egy pici öröm.

Majd elkezdődik a végeláthatatlan torturánk, aminek még mindig nincs vége...
1. állomás: Kaáli Intézet: 6 teljes lombik és 3 fagyasztott beültetés....eredméytelen

Közben sok sok kivizsgálás: histeroskópia (megjegyzem altatás, érzéstelenítés nélkül, azt hittem beledöglök), Ir, pajzsmirigy, leiden, genetika, immunológia, rengeteg hormon, bakteriális vizsgálat, laporoskópia, clamidia és még sorolhatnám, persze mind negatív :((((

2. állomás: Dévai Intézet: 1 teljes lombik....eredménytelen

Ha összesítve le kéne írnom a lombikokat a következők lennének: hit, reménykedés, kétségbeesés és ujra és ujra a teljes megsemmisülés....

Hát ennyi a mi kis törénetünk, aminek ugy érzem még koránsincs itt vége....a folytatást meg majd meglátjuk, addig meg próbálunk élni, túlélni...

Az álmok.......

Hogy miért kezdtem el, talán azért mert már nem bírom "egyedül" feldolgozni, ki kell azt a sok fájdalmat, hamis reményt írnom magamból, amin keresztül mentem...
5,5 év, igen ennyi ideje próbálok meg álmodni, de valahogy mindig felébredek... a küzdelem folytatódik.
Ennyi ideje szeretnénk kisbabát, ennyi ideje járunk orvostól orvosig, ennyi ideje hiszük azt hogy igen nekünk is sikerülhet, de egyre reménytelenebbül.
7 teljes lombikon és 3 fagyasztott beültetésen vagyunk túl és semmi, még kósza remény sem hogy valaha is lesz egy kisbaba, aki minket fog választani...
Kiábrándító, dehát ez van. Az élet (sajnos ) nem áll meg, és mi folytatjuk a harcot, nem adhatjuk fel!!!
Tehát ez a blog a harcról és kitartásról fog szólni, és remélem egyszer a siker szó is szerepel majd benne......