2012. szeptember 21., péntek

Egyszerűen nem jöttek a szavak.....

Nagyon nagyon rég jelentkeztem, pedig sokszor megnyitottam, hogy bejegyzés, írok és mégse tudtam írni, csak bámultam a monitort, de nem jöttek a szavak.

A kivizsgálások megvoltak :
 - clamidia, mikoplazma és társai vérből és kenetből : negatív
 - méhtükrözés: tökéletes , sőt mondhatni csudaszép méh
 - glutén, búza, rozs érzékenység: negatív
 - cukor, inzulin: hibátlan
 - tejcukor : negatív
 - helikobakter vizsgálat: negatív
 - rákszűrés: P2, bacivizgálat: negatív
 - immunólógia: negatív, refencia értéken belüli eredmények: kiválóak
 - leiden mutáció: negatív
 - genetika: negatív
 - pajzsmirigy : tökéletes
 - 3 napi hormonsor: teljesen jó

Semmit, de tényleg semmit sem találtak a kivizgálások során, ami számomra hatalmas csalódás volt. Én újra el kezdtem hinni benne, hogy meglesz a "hiba", de nem és újra kezdetét vette a már annyiszor átélt
szomorúság, könny, fájdalom, kattogás, kérdések.............. Kapaszkodom férjembe, családba, barátokba, de úgy érzem süllyedek.
Valahogy így gondolom:
" Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott"
Fel kell ismernem, nem bírom tovább folytatni, túl sok volt a 6év, a 11 lombik, 5 műtét, a rengeteg kivizsgálás, a számtalan híresebbnél híresebb professzor és a rengeteg (közel 4 millió) pénz. Eredménytelenül......
Hétvégén "nyaralni" voltunk , 1 napra Hajdúszoboszlón, mert többre nem futotta.(és ez már így megy 6 éve)..és egyre csak az járt ott a fejembe, hogy megéri ilyen áron, hogy testileg lelkileg és anyagilag tönkreteszük magunkat????
Nem, nem éri meg, és akkor értettem meg ez így nem mehet tovább, mert belepusztulunk. Annyira hittem a vizsgálatokba, hatalmas csalódás volt hogy semmit de semmit nem találtak, újra hittem és jól pofára estem. Nehéz, nagyon nehéz de el kell fogadnom, csak most ugy érzem belehalok....:(
Megnyugvást nem jelent, mert ezzel sajnos csak együtt lehet élni, de az űr megmarad. Mindig azt hittem hogy könnyebb lesz a feladás, de sajnos nem. Olyan nehéz szembenézni, hogy a várandóságot soha nem fogom átélni, érezni őt a szívem alatt és boldogan hátradőlni hogy a szerelmünk beteljeedett....

De remélem a mi szívszerinti kisbabánk hamarosan kiválaszt minket és azt a szeretetet ami bennünk van, tovább adhatjuk neki és egy gyönyörű életet biztosítunk........