Sokat morfondírozok mostanába..
Az biztos a lelkemnek egy darabját bezártam, olyan furcsa dolog ez, de muszáj bezárnom azt a sok fájdalmat, amin keresztül mentem ezalatt az 5,5 év alatt, hogy ujra csak a mi álmaink felé menjek és ujra bele tudjak vágni....
Még messze van, de készülök rá :)
Sokat , sőt állandóan töprengek és nem csak a babámon, aki nem akar megérkezni, hanem Robin is. Mi van ha tényleg nem sikerül soha se (mert ezzel is szembe kell nézni), vajon elvehetem én ezt tőle, nem fogja megbánni soha, hogy nekem áldozta fel az életét és feladta az álmát, hogy vérszerinti gyermeke legyen. Most az mondja hogy nem, nem bánja egy percre sem, eszébe nem jutna elhagyni, de mi van ha ez megváltozik, ha majd nem lesz elég az a határtalan szerelem, amit iránta érzek, mert Ő többre vágyik...egy saját babára. Szinte már nyomasztó ez a gondolat, de nem tudom kiűzni a mindennapokból...de utána egy uj érzés fog el, hogy érezni kell annak a kisbabának, aki hozzánk születik, hogy mennyire szeretjük már most és mennyire várjuk :) Hát igy telnek napjaim, üresen, de álmokkal tele :)
De a gyógyulásom és az álmaim felé folytatom az utat: október 3 konzi és bármilyen furcsa várom:), így hát javulgatok.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése