Hol a határ?

Szóval összekapom magam és írok pár sort a jövőről....
Én úgy gondolom, alapvetően az élet összes területén, hogy nem lehet olyan cél, amire a párkapcsolatunkat, vagy az életünket engedni szabad, hogy rámenjen.
Addig szabad bármiért is harcolni, amíg azt érezzük, hogy a harc által nem vesztünk sokat, lehetőleg semmit.

Igen, vannak párok, akiknek 5 sőt akár 15 lombik után sem sikerül... valamiért...
de úgy gondolom, mindenkinek meg kell találni azt az utat, amivel kiegyensúlyzott tud maradni, amivel nem törik össze, amivel ÖNMAGA tud lenni.

Ez a lényeg. Hogy az összes harcunk során, amit megvívunk, legyen az egy baba, egy hőn áhított állás, egy ház, egy nyaralás, egy jó beszélgetés... vagy bármi.... magunk tudjunk maradni.
Mert az életben MI vagyunk a lényeg, az összes többi mellékes. Ha mi önmagunk tudunk maradni, és nem vállalunk fel olyat, amiről azt érezzük, hogy teljesen mellszélességgel nem tudjuk vállalni, akkor nem vesztettünk semmit... akár 5 lombik után sem.

Emellett nem szabad a nyitottságot elveszíteni, a más lehetőségek irányába. Nem szabad mindig csak és 1 irányba nézni, mert akkor nem vesszük észre azt, hogy lehet, hogy van más út is arra, hogy elérjük a BOLDOGSÁGOT. Hiszen az egészben ez a lényeg.
Nem azt mondtam, hogy a hőn áhított célért nem szabad mindent megtenni... de nem szabad mindent annak alárendelni, mert akkor vesztjük el önmagunkat.
Már nem érzem azt, hogy vége mindennek, ha nem lehet gyerekem (s ez nem jelenti azt, hogy nem vágyok rá, mindennél jobban)
Azzal is egyetértek, hogy ez csak úgy megy, ha két ember vállvetve küzd együtt, ha egy kicsit is hiba van a kapcsolatban, akkor ez nem megy,
Szerencsére a Jóisten engem is egy fantasztikus férjjel áldott meg. Ez nagyon sokat segít.
És a hitem is segít nagyon sokat.

Tudom, kicsit filozofikus, de alapvetően így érzek sok mindennel kapcsolatban.

Nem hiszek viszont feltétlen abban, hogy mindenkinek megvan az életben a feladata illetve valamit tanítani akar az élet, mert ugy gondolom egy meddőnél sokkal összetettebb dologról van szó......(mert az élet nem egy hanem számos területén szembe kell néznie a reménytelenséggel, a kiszolgáltatottsággal, a megaláztatottsággal és még sorolhatnám, ha nem is közvetlenül, hanem közvetve)

Még egy gondolat és ezzel szinte mindent elmondok:  azzal szerencsére soha nem kell szembenéznem, hogy nem lesz közös babánk, mert lesz, csak még nem tudjuk, hogy készülődik a szívem alatt hordom majd vagy a szívembe:)

---