Ébren álmodok...

Igen azon kapom magamat, hogy ébren és folyamatosan álmodozok...
Nem jellemző rám, elég realista vagyok és mégis :) Talán ez tart életben vagy így próbálok meg tulélni...nem tudom, de legalább telnek a napok és már nemcsak napközben hanem éjjel is folyamatosan a babáimmal álmodozom, multkor megálmodtam a nevüket: Zille és Zétény, aznap hihetetlen boldog voltam, elhittem azt hogy talán nekünk is sikerülhet...Tudom nevetséges is vagyok, hogy hogy bírok még mindig hinni és remélni,dehát nem tehetek mást, biztom kell -már így írom - Zillében és Zétényben :) Ugye milyen szép és különleges nevek, én imádom :)

Megvan a donor, február közepén megyünk a Kaáliba vérvételekre és szép lassan haladunk majd előre. ( akit érint február 01-től áremelés várható)Talán akkor már ki tudjuk számolni, hogy mikor lesz a tényleges kezdés. Félek tőle, hogy mi vár ránk, hisz már nem csak magunkért felelünk, hanem egy harmadik emberért is, aki vállalja és lehet hogy teljesíti a mi álmunkat :)
és félek, hogy mint oly sokszor fel kell majd ébrednem...

Megkértem Istent...
http://youtu.be/7vVnmfHqOt4

Fogadj Örökbe....

Fogadj örökbe!!!
Milyen szépen, dallamosan hangzik és milyen nemes gondolnánk, csakhogy az élet még ezen a lépcsőn sem engedd át pofonok nélkül...
Leszögezném engem/ minket nem lehet eltántorítani, de ami sok az sok
Gondolom ahány megye annyi tapasztalat, annyi szokás...
Most utolsó lépésként megcsináltuk a nagyon várt 3 napos tanfolyamot, melynek az össz költsége kb 80-100e Ft között volt....Borzasztó nagy csalódás, leírhatatlan...
Mikor 3 napig csak azt hallgatod, hogy lesz egy gyogyós, kezelhetetlen, NEM SAJÁT gyermeked...Ember, hol élnek ezek.....Ez az a rész az életemben, amiről soha nem akorok emlékezni!!!Döbbenet..
Dehát, mint annyi pofont ezt is el kell viselnünk és túl kell élnük...

"Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,hanem amit egy életen át hordunk,mosolyogva,csendesen."