Nagyon nagyon rég jelentkeztem, pedig sokszor megnyitottam, hogy bejegyzés, írok és mégse tudtam írni, csak bámultam a monitort, de nem jöttek a szavak.
A kivizsgálások megvoltak :
- clamidia, mikoplazma és társai vérből és kenetből : negatív
- méhtükrözés: tökéletes , sőt mondhatni csudaszép méh
- glutén, búza, rozs érzékenység: negatív
- cukor, inzulin: hibátlan
- tejcukor : negatív
- helikobakter vizsgálat: negatív
- rákszűrés: P2, bacivizgálat: negatív
- immunólógia: negatív, refencia értéken belüli eredmények: kiválóak
- leiden mutáció: negatív
- genetika: negatív
- pajzsmirigy : tökéletes
- 3 napi hormonsor: teljesen jó
Semmit, de tényleg semmit sem találtak a kivizgálások során, ami számomra hatalmas csalódás volt. Én újra el kezdtem hinni benne, hogy meglesz a "hiba", de nem és újra kezdetét vette a már annyiszor átélt
szomorúság, könny, fájdalom, kattogás, kérdések.............. Kapaszkodom férjembe, családba, barátokba, de úgy érzem süllyedek.
Valahogy így gondolom:
" Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott"
Nem, nem éri meg, és akkor értettem meg ez így nem mehet tovább, mert belepusztulunk. Annyira hittem a vizsgálatokba, hatalmas csalódás volt hogy semmit de semmit nem találtak, újra hittem és jól pofára estem. Nehéz, nagyon nehéz de el kell fogadnom, csak most ugy érzem belehalok....:(
Megnyugvást nem jelent, mert ezzel sajnos csak együtt lehet élni, de az űr megmarad. Mindig azt hittem hogy könnyebb lesz a feladás, de sajnos nem. Olyan nehéz szembenézni, hogy a várandóságot soha nem fogom átélni, érezni őt a szívem alatt és boldogan hátradőlni hogy a szerelmünk beteljeedett....
De remélem a mi szívszerinti kisbabánk hamarosan kiválaszt minket és azt a szeretetet ami bennünk van, tovább adhatjuk neki és egy gyönyörű életet biztosítunk........
