Történetünk

Szokványosan kezdődik, megismerkedtünk a párommal és mindent elsöpró szerelem lett a vége, amit ugy gondolok, ugy érzem még a mai napig is töretlen.
Majd eljegyzés, esküvő, költözés első közös otthonba... mint a mesékben és ekkor megfogalmazódott bennünk: JÖHET A BABA :)
Első hónap nem sikreült, sebaj majd a következő, vagy azt követő......kicsit kétségek között, de rendületlenül majd jön, hisz jönnie kell, de sehol.Egy gondolat, ami soha nem megy ki a fejemből, mi van ha nem is lehet és ez már szinte rögeszme....Fél év után orvos, mert érzem baj van. Apa pipa, eredménye tökéletes :)Majd jövök én. Szokásos closti, uh és most mindent bele, sikerülni fog, de nem történik semmi...Így megy ez 3 hónapig és jön az átjárhatósági..Kérem a Jóistent legyen minden rendbe, de közben határozottan érzem baj van :( és igazam is lett: 2 oldali elzáródott petevezeték, csak a lombik segíthet...Átmeneti kétégbeesés, de közben mintha látszódna az út vége, végre tudják mi a baj, ez egy pici öröm.

Majd elkezdődik a végeláthatatlan torturánk, aminek még mindig nincs vége...
1. állomás: Kaáli Intézet: 6 teljes lombik és 3 fagyasztott beültetés....eredméytelen

Közben sok sok kivizsgálás: histeroskópia (megjegyzem altatás, érzéstelenítés nélkül, azt hittem beledöglök), Ir, pajzsmirigy, leiden, genetika, immunológia, rengeteg hormon, bakteriális vizsgálat, laporoskópia, clamidia és még sorolhatnám, persze mind negatív :((((

2. állomás: Dévai Intézet: 1 teljes lombik....eredménytelen

Ha összesítve le kéne írnom a lombikokat a következők lennének: hit, reménykedés, kétségbeesés és ujra és ujra a teljes megsemmisülés....

Hát ennyi a mi kis törénetünk, aminek ugy érzem még koránsincs itt vége....a folytatást meg majd meglátjuk, addig meg próbálunk élni, túlélni...