2012. szeptember 21., péntek

Egyszerűen nem jöttek a szavak.....

Nagyon nagyon rég jelentkeztem, pedig sokszor megnyitottam, hogy bejegyzés, írok és mégse tudtam írni, csak bámultam a monitort, de nem jöttek a szavak.

A kivizsgálások megvoltak :
 - clamidia, mikoplazma és társai vérből és kenetből : negatív
 - méhtükrözés: tökéletes , sőt mondhatni csudaszép méh
 - glutén, búza, rozs érzékenység: negatív
 - cukor, inzulin: hibátlan
 - tejcukor : negatív
 - helikobakter vizsgálat: negatív
 - rákszűrés: P2, bacivizgálat: negatív
 - immunólógia: negatív, refencia értéken belüli eredmények: kiválóak
 - leiden mutáció: negatív
 - genetika: negatív
 - pajzsmirigy : tökéletes
 - 3 napi hormonsor: teljesen jó

Semmit, de tényleg semmit sem találtak a kivizgálások során, ami számomra hatalmas csalódás volt. Én újra el kezdtem hinni benne, hogy meglesz a "hiba", de nem és újra kezdetét vette a már annyiszor átélt
szomorúság, könny, fájdalom, kattogás, kérdések.............. Kapaszkodom férjembe, családba, barátokba, de úgy érzem süllyedek.
Valahogy így gondolom:
" Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott"
Fel kell ismernem, nem bírom tovább folytatni, túl sok volt a 6év, a 11 lombik, 5 műtét, a rengeteg kivizsgálás, a számtalan híresebbnél híresebb professzor és a rengeteg (közel 4 millió) pénz. Eredménytelenül......
Hétvégén "nyaralni" voltunk , 1 napra Hajdúszoboszlón, mert többre nem futotta.(és ez már így megy 6 éve)..és egyre csak az járt ott a fejembe, hogy megéri ilyen áron, hogy testileg lelkileg és anyagilag tönkreteszük magunkat????
Nem, nem éri meg, és akkor értettem meg ez így nem mehet tovább, mert belepusztulunk. Annyira hittem a vizsgálatokba, hatalmas csalódás volt hogy semmit de semmit nem találtak, újra hittem és jól pofára estem. Nehéz, nagyon nehéz de el kell fogadnom, csak most ugy érzem belehalok....:(
Megnyugvást nem jelent, mert ezzel sajnos csak együtt lehet élni, de az űr megmarad. Mindig azt hittem hogy könnyebb lesz a feladás, de sajnos nem. Olyan nehéz szembenézni, hogy a várandóságot soha nem fogom átélni, érezni őt a szívem alatt és boldogan hátradőlni hogy a szerelmünk beteljeedett....

De remélem a mi szívszerinti kisbabánk hamarosan kiválaszt minket és azt a szeretetet ami bennünk van, tovább adhatjuk neki és egy gyönyörű életet biztosítunk........

5 megjegyzés:

  1. Ancsi,
    megértem a fájdamadat, és megértem,amiket írsz, és annyira sajnálom, hogy ekkora csalódást kellett átélnetek, és hogy nincs erőd a folytatáshoz............
    Biztos jön az a kis lélek Hozzátok is, ha szívszerint, akkor szívszerint, de egy biztos: csodaszép család lesztek, és a kisbabátok rengeteg szeretetet fog kapni Tőletek!!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Maximálisan megértelek és együtt érzek, sőt csodállak, mert én sokkal korábban feladtam....Hozzánk már elérkezett az örökbe babánk,Július óta velünk van és azóta csupa öröm és boldogság az életünk! :-)))
    Nagyon édes kis szív választott minket!
    Szurkolok, hogy legalább ezt minél előbb megtapasztald!
    Hidd el erra is érdemes várni, de az elmúlt évek fájdalmait nem tudja törölni, azzal csak együtt lehet élni, pont ahogyan írod!

    VálaszTörlés
  3. Ancsikám!
    Örülök, hogy jelentkeztél, de sajnálom, hogy ily módon... :(
    Nem akarok közhelyeket írni, de Veled vagyok!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Ismerem az érzést, hogy jobb lenne ha találnának valami komolyat, csak hogy értsem miért nem sikerült. Remélem enyhül a fájdalmad!

    VálaszTörlés
  5. Ancsi, hogy vagy mostanában?

    VálaszTörlés