Nem is tudom milyen címet adhattam volna ennek a bejegyzésnek, talán "bogyókon élve", de ez sem az igazi, vagy hogy fény az alagút végén.....Nem is tudom.
Kiderült mi okozza a több hónapja tartó gyomorfájdalmat, maga a szomorúság és fájdalom, most nyugtatókat szedek és mintha napról napra jobb lenne, tehát idegi alapon történt, ez idézte elő ezt az állapotot :(
DE hogy ne csak a szomorúságról szóljon mindig ez a blog, azért nagyon jóóóó dolgok történnek velem :) Még leírni is hihetetlen.
Először is: a családba ujabb kisbaba született, ami meghozta a férjemben a döntést, hogy igenis megyünk tovább az örökbefogadás utján, mert Ő csak most értette/ érezte meg azt , hogy igenis lehet ugyanugy szeretni egy kisbabát, (bár nem én hordom ki, nem örököl géneket) hogy a sajátunk legyen....
Másodszor: egy becsületkörös lombikot végigcsinálunk még, de már nem lesz második...harmadik....sokadik, itt leállunk és a saját lombikunknak kimondjuk a végét.
Harmadszor: élni fogunk a donor lehetőségével..
Hát tömören ennyi, de csupacsupa jó dolog :) Olyan boldog vagyok ...
És ami a legfontosabb, köszönöm a sok támogatást, szeretet, amivel körülvesztek, a leveleket, hogy segítetek, szavakban el sem lehet mondani, milyen nagy dolog ez, pedig talán ez is az élet legnagyobb dolgai és már csak ezért sem adhatom fel, hisz most már biztosra tudom az út végén vár a MI kisbabánk :)
"Minden nap megszünik valami Amiért az ember szomorkodik, De mindig születik valami, Amiért érdemes élni és küzdeni"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése